Magasan jár már a Nap. Nincs még melege, de fénye mégis derűvel, arannyal hinti tele a vidéket. A levegő életörömtől vibrál, a madárkák dalolva szorgoskodnak a fészek körül, új élet ígéretét érzik benne.
Kinn a kopár tarlón egy férfi állt meg egy pillanatra ekéje mellett. Szánt, más földjét szántja éppen. Ebből él, ezzel keresi a kenyerét. Bizony, keserves munka - Már kora reggeltől rója a sorokat, barázdába fordítja a földet, ina feszül, ereje egyre fogy - De pihenésre nincs idő, a munkának mennie kell, mert a föld várja az új vetést. De ennek öröme nem az övé, hisz másé a föld - Neki nem ígér aranyló kalászokat, ringó búzatengert -Csak a nedves föld illata az övé és a kis öröm, hogy néhány napig nem fenyeget a kenyérgond.
A barázdák száma egyre nő, a tarló mind kisebb lesz. Egyszer csak az ekevas elakad, a folyamatos munka ritmusát, lendületét megszakítja valami. A barázdára fordítva ott fekszik egy sáros, földes kupac. Munkáját félbehagyva, fáradtan hajol érte az ember. Kérges kezével tisztogatni kezdi. Tekintete csodálkozásra nyílik, hiszen ujjai alatt fényesedni, csillogni kezd a földkupac. Arcán döbbenet, majd ujjongó öröm ébred. Kincset talált! Valami gyönyörű szépet, melynek értéke szinte felbecsülhetetlen! Nézi-nézi, szinte elhinni sem akarja, hogy ez a drágaság a kezébe került! Pedig ha ez az övé lehetne, megoldódna minden nyomasztó gondja! De éppen ez a baj. Másé a föld! Tehát, ami benne van, az is a gazdát illeti. Mit lehetne tenni? Hiszen nincsen neki pénze, hogy megvegye ezt a földet! Honnan is tudna pénzt szerezni? Talán - ha mindenét eladná, amije csak van, elég lenne arra, hogy kifizesse a föld árát!?
Nagy sietve elrejtette a talált kincset, és hazaszaladva, mindenét áruba bocsátotta. Nem sajnált semmit, ami eddig az övé volt, hiszen tudta, hogy amiért mindent odaad, az bőséggel kárpótolja majd! Hamarosan megvette a földet, így őt illette a benne rejlő drága kincs is! Öröme, boldogsága határtalan volt!

Így van ez a mi életünkben is. Fáradtan, munkában őrlődnek a napok. Szívünk szegény, örömtelen, gondokkal terhelt.
De eljön egy drága nap, amikor keserves életünkben egyszer csak felcsillan az Úr Jézus szépsége! Érezzük, hogy felbecsülhetetlenül nagy értékre bukkantunk! Tudjuk, hogy ha a miénk lenne, eltűnne életünkből a gond, a szomorúság, minden gyötrelem, és szívünket betöltené egy csodálatos öröm és békesség! Életünk egyhangú robotját felváltaná az Úr Jézusban való élet öröme és szabadsága!
A példázatban a szántó ember mindenét odaadta azért, hogy a talált kincs az övé lehessen.