„A vétkes ember sértetlen, s bilincsben                    ott áll az Isten”  

HARANGSZÓ vezeti fel nagyszerdaeseményeit

Zuhanó kőként gyorsulnak fel az események. Jézust a Nagytanács elé viszik. A főpap Kajafás, az írástudók és a vének jelenlétében vizsgáztatja Jézust. Közben pedig ők is vizsgáznak az Ártatlan Bárány előtt. Koncepciós pert folytatnak ellene, előre meghozott ítéletüktől nem tudnak szabadulni. Hamis tanúkat állítottak elő. A vád: istenkáromlás, mert magát Isten Fiának mondotta. Büntetése: halál, amit vallásuk nevében mondtak ki. Jézusnak ennél jobban fájt tanítványa, Péter tagadása. 

Valami fényt! - A főpap udvarábanott lobogott a tűz és nevetett,vidám szikrákat szórt az éjszakába.Simon elindult felé, mint a kába.Nem Péter, nem, most nem kőszikla volt ő,nyárfalevél volt, szélvészben kerengő,didergő lélek, szánalomra méltóelárvult ember, telve félelemmel…

…Hallgatva és megvetve állt a KRISZTUSbent Kajafás előtt. Kint fuldokolvabánattól és méregtől mondta, mondtaSimon, s átokkal, esküvel tetézte:Nem ismeri, sohsem ismerte, mégsehittek neki... Nagy láng csapott az égnek,s kakasszó harsant messze, mint az ítélet.(Füle Lajos: Simon Péter)


6.

 Aztán a megszálló hatalom helytartója, Pilátus elé viszik. A Nagytanács megüzeni neki: ők már meghozták a halálos ítéletet. Jézus elindul a fájdalmak útjának sziklakemény kövezetén. Óh, de nehéz rajtad minden lépés, VIA DOLOROSA! Pilátus közben palotájában mossa-mossa kezét, de az Ártatlan vére örökre ráégett arra. Heródes pedig jó szórakozásnak tekinti a Názáretivel tölthető időt. Megörült Jézusnak, mert azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. De nemcsak a külső színen gyorsulnak fel az események, hanem az ébredő lelkiismeretben is.                                   

Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy a főpapok és a vének elítélték őt, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt, és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod. Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott. Ment és felakasztotta magát (Mt 27,3kk).

A lelkiismeret vádja elől nem lehet kitérni: vagy Isten előtt teszem le bűnömet, vagy bűnöm mond ítéletet fölöttem. Erről szól Júdás drámája és tragédiája.

TE DRÁGA JÉZUS, MI TÖRTÉNT TEVÉLED?

Te drága Jézus, mi történt tevéled, Hogy oly keményen sújt a zord ítélet?

A szörnyű vétket el mivel követted?

Mi volt a tetted?                 

Megostoroznak, tövissel csúfolnak, Arcodba vágnak,

gúnyolódva szólnak,Epét ecettel kínálgatni mernek,

Keresztre vernek.

 Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje?

Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre!

Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam,

Fejedre hoztam.                

S mily büntetés, mit a világ Reád mért? A jó nyájőrző szenved a juháért; A bűnért, melyet szolgák elkövettek,

Az Úr fizet meg.                 

Meghal a jó, ki hűség volt s alázat, Az él, ki Isten bántására lázadt; A vétkes ember sértetlen, s bilincsben Ott áll az Isten.

 http://youtu.be/uCprvzaNTHk)