A Plutarco Elías Calles vezette kormány intézkedései nyomán az 1920-as évektől a mexikói egyház üldözést szenvedett. A törvények nyíltan vallás-, illetve katolikusellenesek voltak. XI. Piusz pápa körlevelekben fejezte ki tiltakozását a mexikói egyházüldözés miatt. A lakosság több alkalommal is fellázadt a kormány ellen; a felkelések között a Cristero-háború – más néven a Cristiada – követelte a legtöbb áldozatot. A pápa 1925-ben bevezette Krisztus király ünnepét, a felkelők innen kapták a nevüket: cristero, azaz Krisztus katonája.
Az első összecsapásra 1926- ban került sor, amikor négyszáz fegyveres keresztény elbarikádozta magát a Guadelupe- i Szűzanya templomában. „Hivatalosan" 1927 elején kezdődött a háború, amikor a cristerók A nemzet címmel kiáltványt adtak ki, és 1929 júniusáig tartott, amikor a mexikói kormány és a felkelők amerikai közvetítéssel fegyverszünetet kötöttek. A megállapodás legfontosabb része az volt, hogy a papok ismét gyakorolhatták hivatásukat, illetve az egyház visszakapta ingatlanjainak használati jogát. A háború utáni megtorlásokban azonban számos keresztény vesztette életét, több ezer felkelőt kivégeztek, és az állami tisztségviselők sokfelé továbbra is üldözték a papokat. Mexikóban csak 1992-ben törölték el azt a törvényt, amely korlátozta a papok számát, illetve a vallási csoportok jogállását az országban. A Cristero-háborúban a becslések szerint kilencvenezer ember vesztette életét, körülbelül ötvenhétezer a kormányoldalon, és harmincháromezer cristero.

II. János Pál pápa 2000-ben szentté avatott huszonkét papot és három világi hívőt, akik vértanúként vesztették életüket a Cristero-háborúban. Közülük egy sem fogott fegyvert, ám nyíltan kiálltak hitük mellett, és az antiklerikális törvények ellenére szolgálták a hívek közösségét.
Magallanes Kristóf egyszerű földműves családban született 1869-ben. Pappá szentelése után szülővárosában lett plébános. Részt vett a helyi iskola megalapításában, valamint a város melletti gát megépítésében. Különös gondja volt a rózsafüzér imádság terjesztésére, a papi hivatások ébresztésére és a misszióra – a környéken élő huichol indiánok között is hirdette az evangéliumot. Amikor a kormány bezáratta az egyházmegye szemináriumát, a plébániáján nyitott papneveldét. A Cristero-háború kitörésekor felszólalt a béke érdekében, és ellenezte a fegyveres felkelést. A kormány tiltása ellenére szentmisét mutatott be, ezért letartóztatták, és tárgyalás nélkül elítélték. Káplánjával, Caloca Ágostonnal együtt végezték ki 1926 májusában.
(A közismert és az elmúlt években oltárra emelt szentek, boldogok életútját megismerheti Krisztus tan)