VIRÁGVASÁRNAP - ARANYMIATYÁNK

Virág-szombaton este
Mária fiát kérdezte
Jövő héten mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni

Virágvasárnapján mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám király leszek
A Jeruzsálemba bé megyek

Hát nagy hétfőn mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám beteg leszek
A templomba nem mehetek

Hát nagykedden mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám vándorolok
Az utcákon le s fel járok

Nagyszeredán mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám hamis Júdás
Engem harminc pénzért elád

Nagycsütörtökön mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Anyám Getszemáni kertben
Felmegyek az olajok hegyikbe

Jézus a Getszemáni kertben
Fenn az olajok hegyikbe
Térgyen állva imádkozik
Piros vérrel izzadozik

Nagypénteken mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám egy keresztre
Fel leszek én majd feszítve

Te a kereszt alatt leszel
Szent kezeddel el nem érhetsz
Szent kezeddel el nem érhetsz
Szűz öledbe le nem tehetsz

Hát nagyszombaton mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz szenvedni
Akkor anyám koporsómba
Bészállok a gyászos síromba

Húsvét napján mit fogsz tenni
Szent fiam mit fogsz művelni
Akkor anyám feltámadok
Mennyországba uralkodok

Húsvét után ötven napra
Piros pünkösd hajnalára
Elküldöm a vigasztalót
A fehér színű galambot

Pünkösd után nyolcvan napra
Nagyboldogasszony napjára
Felviszlek a mennyországba
A mennyei boldogságba

Csángó Aranymiatyánk -

Válasz

Áldott virágvasárnapot!

Lukátsi Vilma
VIRÁGVASÁRNAP

Azon a napon virágzott a Föld!
Pálma nőtt a tövisek helyében,
amikor annyi kiáltás hangzott:
,,Áldott, Aki jön az Úr nevében!"

Ó, az a nap nem tartott sokáig.
este lett, s elmúlt a többi között,
bár összeértek a keresztutak,
s az örök győzött az idő fölött;

de akkor ott, a virágos lejtőn,
ahová az a kis szamár lépett,
még nem tudta más, csak az Úr tudta!
A szívek lángja ellobbant, kiégett!

A földi út kezdete és vége
átívelt a virágvasárnapon,
hogy a halálon győzzön az élet
a dicsőséges húsvét hajnalon.

Válasz

Erre fog jönni, ahol én lakom!
Minden virágom eléje rakom,
S hova nem jut, majd köntösöm teszem,
Hozsánnázva kiáltom lelkesen:
Óh, jöjj, lakozz velem!

Amit adtam, lásd minden kevesen,
Szívemet is ráadom, ez nekem
Legtöbb mit bírok; köntösöm után
Szépen kiterítem az út porán,
Eléd, vágyam nyomán.

S lelkendezem. Vaj' lesz-e rá szavad,
Ez áldozat mily örömet arat?
Te sírsz, arcodon gyász felhője ül
S én Téged hívtalak meg ünnepül?
Ujjongásom elül.

Sötét napok nagy kínja szemedben.
Látod a várost romokba verten,
Magadat is. (Mit az öröm nem lát)
Az Isten-Fiát fára szegzetten.
Szívem visszaveszem.

Örömnek szántam, búnak nem adom.
Nincs már hozsánnám, beborult napom,
Hogy fordulhat a hajnal így estbe,
Virágaim hervadásba veszve,
S a köntös kezemben.

Új zajongás, vajon mi lehet az?
A városon túl mit kiáltanak?
A Király! S üvöltnek összevissza;
,,Keresztre föl!" E látványt ki bírja?
Én okoztam volna?

Elhagytam Őt, ott, akkor az úton?
Hogy most kelljen Golgotához futnom?
- Én Királyom! Földöntúli kínban
Hozzád jöttem igaz bűnbánatra
Méltó hódolatra;

Hozsánna, hozsánna! Zengi ajkam!
Kereszted megérlelt, megváltattam!
Áldott, Ki jő az Úrnak nevében!
Véred megmosott, nyomodba tértem,
Szent ünnepre értem.


Stefura Erzsébet

Válasz