Nagy Szent Leó húszéves pontifikátusa Európa és az Egyház történelmének egy átmeneti korszakára esett. A Római birodalom nyugati fele a barbárok állandó támadásának volt kitéve, Kelet pedig a maga útját járta egyre inkább eltávolodva Rómától. Nyugat helyzetét még jobban nehezítette a különböző eretnek vallási irányzatok megjelenése – mint például a manicheusok, pelágiánusok, nesztoriánusok, monofiziták –, amelyek veszélyeztették az igaz hit tisztaságát. Leó pápa számára ebben a helyzetben elsődleges fontosságú feladat volt az Egyház egységének megőrzése mind területi, mind tanbeli téren. Többek között emiatt is hívta össze a Khalkedóni egyetemes zsinatot 451-ben, amelyen felolvasták Jézus Krisztus isteni és emberi természetéről szóló, híres levelét, az ún. Tomus ad Flavianum-ot, amelynek tanítását a zsinati atyák egyhangúan elfogadtak. A levél felolvasását gyakran olyan felkiáltásokkal szakították félbe, mint „ez az Atyák hite”, „ez az Apostolok hite” vagy „Péter szólt Leó által”, amellyel nemcsak a pápai tanítás iránti elismerésüket, hanem Róma püspöke primátusának elfogadását is kifejezték..


„Ahogy Szent Ágoston a Kegyelem doktorának számít az Egyházban, Szent Cirill pedig a Megtestesülés doktorának, úgy Nagy Szent Leót mindenki az Egyház egysége doktorának tekinti. Tekintélyének köszönhetően Szent Péter széke nemcsak a római zsinatok püspökeinek tiszteletét és megbecsülését vívta ki, hanem a Khalkedónban összegyűlt több mint ötszáz keleti püspök elismerését is”. (XXIII. János)


* * *

A hit és az Egyház egységének buzgó védelmezője népének fáradhatatlan védelmezője is volt, különösen pedig az elnyomottaké és a legszegényebbeké olyan szinten, hogy az utókor az „alamizsna doktorának” is nevezte őt. „Leljük örömünket az irgalmasság cselekedeteiben – mondta egy prédikációjában –, teljünk el ezzel az örökkévalóságra felkészítő táplálékkal. Engedjük megtapasztalni emberi együttérzésünket a betegekkel, a szenvedés ágyához láncoltakkal, a rokkantakkal, a mellőzöttekkel, az árvákkal és az özvegyekkel” (40. prédikáció).

„Semmire sem jó a test éheztetése, ha a lelked nem kiált az igazságtalanság ellen, zabolátlan nyelved pedig nem szűnik meg rágalmazni” (42. prédikáció).



***


Amikor 461. november 10-én meghalt, a régi Szent Péter bazilika előcsarnokába temették el. Sírját azonban olyan sokan látogatták, hogy négyszer is át kellett helyezni másik helyre. Ereklyéi jelenleg a Santa Maria della Colonna kápolnában nyugszanak. Ő volt az első pápa, akit a Szent Péter bazilikába temettek, és akinek az utókor a „Nagy” jelzőt adta.




__________________________




Istenünk, te sohasem engeded meg, hogy a pokol hatalma erőt vegyen Egyházadon, amelyet erős, apostoli sziklára építettél. Kérünk, add meg Egyházadnak, hogy Nagy Szent Leó pápa közbenjárására igazságodban szilárdan megmaradjon, és folytonosan békében éljen. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.


Lengyelből fordította: Szemere János atya



A szöveg a következő oldalról származik
a Vatikáni Rádió honlapjáról

Válasz