1917. szeptember 13.: A Szűzanya ötödik megjelenése Cova da Iriában

A Cova da Iriában történt történések híre szélsebesen elterjedt. Számosan, nemesemberek és parasztok egyaránt tolongtak Ajustrel szűk utcáin, ahol a gyermekek laktak. Mindenki beszélni akart velük, látni, kérdezni akarta őket, gyógyulást akart kérni. Az ateista ellenfelek várták a megfelelő alkalmat, hogy az általuk gyanított csalást leleplezzék, és óva intették az embereket attól, hogy elmenjenek Cova da Iriába. De mit sem használt. Szeptember 13-án, óvatos becslések szerint, 25.000 ember volt jelen Portugália minden részéből, amint az Istenanya a megszokott déli időben jelezte megjelenését. Lucia visszaemlékezésében élénk szavakkal ecseteli ezt a reggelt, különösen a sok beteget és szenvedőt, akik segítségért és közbenjárásért könyörögtek. "Ha ezek az emberek három szegény gyermek előtt leborultak, csak mert ők irgalomból azt a kegyelmet kapták ajándékba, hogy az Istenanyával beszéljenek, hát mit tennének akkor, ha magát Jézus Krisztust látnák maguk előtt?"

Amikor a látnokgyerekek odaérkeztek az örökzöld tölgyhöz, a nép már imádkozta a rózsafüzért. Az Istenanya nem váratott magára. A szokásos ragyogó fényjelenséggel történt bejelentkezés után, a gyermekek látták őt a tölgy felett. Letérdeltek és a következő szavakat hallották:

"Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért, hogy elérjétek a háború befejezését."

Arra az ígéretére visszatérve, hogy októberben nagy csodát fog művelni, kibővítette az előrejelzést és azt mondta:

"Októberben Urunk is eljön, és a Fájdalmas és a Kármelhegyi Szűzanya és Szent József a gyermek Jézussal, hogy megáldják a világot. Isten elégedett az áldozataitokkal, de nem akarja, hogy a kötéllel aludjatok. Csak nappal hordjátok."

A gyerekek ugyanis csupa vezeklési igyekezetből egy durva kötelet kötöttek a testük köré, hogy akkor is tudjanak áldozatot hozni, ha olyan óra akadna közben, amikor semmi mást nem tudnának felajánlani. Túláradó szeretettel tekintett az Istenanya erre az áldozatkészségre. és enyhítette az önmagukra rótt szigort.

Lucia újra kérte az Istenanyát, mint már az előző jelenéseknél is, hogy gyógyítson meg "néhány beteget és süketnémát", amit az Istenanya azonnal teljesített is neki, mielőtt fényárba burkolózva kelet felé eltávozott.