Óh, Mária, halld meg esdeklésem
ne bocsáss el vigasz nélkül engem.
Mert, ha megvetsz, ki segít majd rajtam,
ki lesz nekem örömöm és oltalmam?
Óh, Mária, Szentlélek arája,
jóságodat ég s föld csodálja.
Szánj meg engem, ha bűnbánat gyötör,
s szememből a fájdalomkönny kitör.
Óh, Mária, te adj enyhületet,
ha űz a sors és veszély fenyeget,
ha a harcban kimerülne lelkem,
légy segítőm, védelmezz meg engem.
Ámen.

Válasz

Szűzanyánk szeplőtelen szivének szombati emléknapja.

Válasz

Anyám, te, aki fent vagy az égben,
Vigyázz reánk a sok nehézségben.
Te megtehetsz mindent, mit tőled kérünk,
Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk!
Te vagy az asszony, kit Isten választott,
Az Ő egyetlen Fia benned fogantatott.
Megszülted Őt, hogy életét adja nékünk,
Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk!
Vigyázz azokra, kik betegek, félők,
Mert ők is csak Téged szeretők.
Ne hagyd el azokat sem, akik szegények,
Mert a szívükben őriznek, Szűzanyám, Téged.
Legyek az életben szegény, vagy gazdag,
De ígérem, Téged soha el nem hagylak.
Te sem hagytál cserben, bármit is kértem,
Mindig velem voltál, segítettél nékem.
Téged dicsőít a Föld és az Ég,
Téged tisztel minden nemzedék.
Mert Te vagy az Asszony, hazánk reménye
Ezért kér szívből a világ népe,
Soha ne hagyj el minket, légy velünk,
Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értünk!
Ámen

Válasz

Nagyasszonyunk, hazánk reménye!
Bús nemzeted zokogva esd!
Nyújtsd irgalomjobbod feléje,
Botlásiért, ó, meg ne vesd!
Mi lesz belőlünk, ha Te elhagysz?
Ó, árvaságunk sírba hervaszt!
Minden reményünk csak Te vagy:
Szent Szűzanyánk, szent Szűzanyánk,
Ó, el ne hagyj!

Hozzád sír a jobbak keserve
Jámbor családok tűzhelyén!
A szebb idők után esengve,
Mikor nap ült hazánk egén.
Ó, kérjed Istent újra értünk;
Ne hagyd elveszni árva népünk!
Minden reményünk csak Te vagy...

Oltáridat körülzokogjuk
Naponta mert, ó, vétkezénk!
És sírva szent Neved kiáltjuk:
Szűz Mária, tekints felénk!
Mutasd meg még egyszer e népnek,
Hogy pártfogásod mit segíthet!
Minden reményünk csak Te vagy...

Válasz

ÉGI ÉDESANYÁNK

Égi Édesanyánk, csillogó fényrózsa,
Lelkünk és életünk védő koszorúja.
Áldó kezed nyújtsad magyar gyermekednek,
Hogy szíveink Hozzád felemelkedjenek.

Lássad végre, lássad, leróttuk vétkünket,
Megadtuk az árát minden nagy bűnünknek.
Fogd meg fáradt kezünk, emelj fel magadhoz,
Hozzád méltók vagyunk, bűnünket leróttuk.

Égi Édesanyánk, csillogó fényrózsa,
Nyiss kaput minékünk, hadd térhessünk vissza.
Hadd térhessünk vissza megszentelt hazánkba,
A régi, megáldott, Nagy Magyarországra.

Nyitott kapu után mutass nékünk utat,
Itt az idő, eljött, meglelni magunkat.
Nemes lelkű magyar, fénylő szép gyermeked
Élte, sorsa, szíve Tehozzád vezesse.

Válasz