Vince 1581-ben született Pouy faluban, melyet 1828 óta St. Vincent-de-Paul-nak (ejtsd: Szén Venszan dö Pol) neveznek Még nem volt 20 éves, amikor pappá szentelték. Rövid plébániai működése után egy főúr házilelkésze lett és ott ismerte meg a vidéki lakosság vallási tudatlanságát és elhagyatottságát. Ez indította arra, hogy szerzetet alapítson, melynek feladata népmissziók tartása és jó papok nevelése (lazaristák). Női szerzetet is alapított („a szeretet leányai = irgalmas nővérek”). Könyveket nem írt, csodákat nem tett, de alázatos és hűséges volt és nagy az ő egyszerűségében. Meghalt 1660. szeptember 27-én Párizsban.


Vince Franciaországban, Aquitániában született 1581. április 24-én. Szülei falusi földmívesek voltak. Szülei tanult emberré kívánták nevelni, a közeli Dax városkába a ferencesekhez küldték iskolába. Atyja (ökreit eladva) egyetemi tanulmányait is biztosította, a spanyol Saragossába, majd Toulouse egyetemére járt. Hivatást érzett, egyházjogot és teológiát tanult. 1600. szeptember 23-án pappá szentelték, 1605-ben pedig egy jámbor özvegytől jelentős összeget örökölt.

Romantikus, egyesek szerint kétségbe vonható epizód volt, hogy állitólag török martalócok egy tengeri hajóútján elfogták és rabszolgának eladták. Algíriában ura feleségét, majd urát is megtérítette. Ura Avignonban keresztelkedett meg és Rómában irgalmasrendi szerzetes lett. Ezután Vince Párizsba utazott, kórházakat látogatott, papi társaságokat keresett fel. Plébános lett.

1625-ben egy alapítvány segítségével megalapított egy missziós társulatot, a lazaristákat, ennek célja a papság helyes nevelése és a szegények segítése. Sokféle intézmény alakult ki körülötte, ezeket Párizsból irányította. Foglalkoztak a szegényekkel, betegekkel, gályarabokkal és a papi elmélyüléssel. életre hívta a papi rekollekciókat. Híveit Isten szeretetére igyekezett vezetni. Megszervezte Marillac Szent Lujzával a 'Szeretet leányai' (Irgalmas Nővérek) társulatát.

Párizsban, 1660. szeptember 27-én halt meg Párizsban. Derüs arcát üvegfedél alatt, rendje központi templomában (rue de Sevres) láthatjuk. 1729. augusztusában boldoggá, 1737. júniusában pedig szentté avatták. 1885-ben XIII. Leó pápa őt nevezte meg a modern szeretet-művek intézményeinek alapítójának és pártfogójának.