Lakása a betlehemi istállóra emlékeztetett, s életrajzírói azt mondják róla, hogy inkább az étel látásából, mint használatából táplálkozott. Azután foglalkozott kézimunkával, amellyel saját maga kereste meg élelmét. De a magános élet ellenére sem vált hideg-rideg emberré. Sokan jöttek hozzá; ki tanácsot kért tőle, ki imádságába ajánlotta magát. Szívesen vállalkozott mindkettőre: szeretettel adta Krisztus követésre a tanácsait s imádkozott a szükséget szenvedőkért. S tudott alázatos lenni. Amiért odaadással foglalkozott a lelkiélet kezdőivel, néhány remete és kolostorlakó azt terjesztette róla, hogy fecsegő, ámító. A szent nem érzékenykedett, hanem úgy gondolta, hogy mások talán jobban ismerik őt, mint saját maga. Mindjárt kész is volt a gyökeres orvossággal: elhatározta, hogy a jövőben egy szót sem fog szólni. Az elhatározást tett követte: egy évig teljesen hallgatott s utána csak azért szólalt meg, mert régi bírálói látták nagy szentségét és alázatosságát s szégyenkezve kezdték erre kérni.
Hatvanéves volt már, amikor a szomszéd kolostor lakói, részben azok, akik azelőtt fecsegő embernek tartották, megválasztották elöljárójuknak. Csak nagynehezen vállalta el ezt a tisztséget.
Életrajzírói kiemelik, hogy vezetése alatt a szerzetesek igen nagy előrehaladást tettek a lelkiéletben. Amikor azonban érezte, hogy közeledik a földi élettől való búcsúzás ideje, megvált a kolostortól s annak vezetését öccsére, Gergelyre bízva visszatért régi kedves és keményebb életmódjához, a barlangba. Itt azután nemsokára igaz szentnek halálával halt meg életének 70. évében, valószínűleg 649. március 30-án.
Egy barátja, a raithus kolostor elöljárója, a krisztusi lelkiélet nagymesterét bámulta benne s igen kérte, írja meg saját tapasztalatai alapján ennek az életnek szabályait. Szentünk a kérésnek engedett s megírta korának legjelentősebb lelki könyvét, amelynek címe: Az égbe vezető lajtorja. Ettől kapta nevét is: "Klimakosz" Szent János. A cím első görög szava, Klimax, ugyanis annyit jelent, mint létra, és Klimakosz, annyi, mint lajtorjás, azaz az "égi lajtorja" szerzője. Ugyancsak ennek a könyvnek köszönheti Szent János a Skolasztikus ( tudós) jelzőt is, amellyel az utókor megtisztelte. Ez a mű az Úr rejtett életének nyomába lépő lelki, illetve szerzetesi életet úgy fogja föl, mint egy lajtorját, mely a földet az éggel összeköti. Az egyes fokozatokat, amelyeken áthaladva a lélek tisztul és gazdagszik, létrafokoknak nevezi. Megkülönböztet 30 ilyen fokot, mert az Úr názáreti rejtett élete is 30 évig tartott.
János élete és művei sokakat segítettek, hogy példaképül maguk elé állítsák az Úr rejtett életét s hogy a bensőséges lelkiélet létráján eljussanak az égbe.

Forrás: http://www.communio.hu

Válasz