Sok hely van a mennyei Atya házában, s jut hely mindenkinek, aki oda akar menni. Ahhoz, hogy oda eljussunk, kevésnek bizonyul az emberi akaratunk és erőfeszítésünk, ezért Isten maga siet segítségünkre, mert Ő is azt akarja, hogy földi életünk után megérkezzünk hozzá. Elküldte Jézust, aki szenvedésével, halálával és feltámadásával előkészítette és megmutatta számunkra az utat. Ezen az úton Jézussal járva biztosan eljuthatunk az Atya országába. Ha vele élünk, a legjobb úton járunk.
Jézus feltámadása értelmet és célt adott az ember életének, még küzdelmeinek, szenvedéseinek is. A feltámadás ténye nem csak örömmel tölt el, hanem ember testvéreink iránti felkelősséggel is. BOLDOG GIZELLA Bajorországban, Regensburgban született a 980-as évek elején, Veszekedő (Civódó) Henrik bajor herceg-fejedelem lányaként. Kiváló nevelésben részesült, a család lelki vezetője Szent Wolfgang (Farkas) püspök volt. Testvérei közül II. Henrik tette naggyá az uralkodóházat, Brúnó regensburgi püspök volt, Brigitta nővére pedig a regensburgi kolostor feje volt. Regensburg után Gandersheimben tanult tovább. Kitűnően megtanult latinul. 996-ban a magyar Géza fejedelem megkérte fia, István herceg számára Gizella kezét. Gizellának más álmai voltak ugyan, de engedve a rábeszélésnek, végül is igent mondott. István herceget meghívták Bajorországba, itt találkozott először Gizellával. Scheyern várában a német császári család jelenlétében világra szóló mennyegzőt tartottak. Gizella ezután népes kisérettel (lovagok, papok, mesteremberek) a magyar fejedelmi udvarba, Esztergomba költözött, és 1000-ben, Géza halála után István is megkapta a magyar koronát és Gizella is királynévá lett koronázva. Egész életét a királyi család szolgálatára szentelte. Veszprém városát, királynéi városát felfejlesztette. Sajnos nem tudjuk, hogy hány gyermeket szült, de mindegyiket kiváló nevelésben részesítette. Erre Szent Imre példája is ékes bizonyíték. Veszprémben női szerzetes kolostort alapított. Egyházi felszereléseket készítettek. A koronázási paláston, valamint a XVIII. János pápának ajándékozott miseruhán valószínűleg személyesen is dolgozott. István halála után az utódok nem sokra becsülték az özvegy királynét, előbb Veszprémben tartották fogva, és csak III. Henrik seregei tudták 1045-ben az országból kiszabadítani. Passauban élt ezután, és állítólag 1060-ban (más forrás szerint 115 éves korában, tehát 1110-ben) halt meg. Hazai hagyomány úgy tudja, hogy Veszprémben hunyt el. Halála után nemsokára már szentként tisztelték, 1911-ben kezdődött azonban csak el a szentté avatási eljárás. Passaui sírja a magyarok zarándokhelye. Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.