Benedek 480 körül született Nursiában, szabin nemesi családból. Rómában tanult, de erkölcstelen környezetéből még tanulmányai befejezése előtt elmenekült és Subiacoban remetéskedett. Itt 12 kisebb kolostort alapított. 529-ben áttelepedett Monte Cassinóba, amely aztán a szerzetességnek és a műveltségnek centruma lett. Itt írta a regulát, amelyben Kelet és Nyugat legjobb szerzetesi hagyományait egyesítette. A Szentírásban való jártasság, tapasztaltság, jóság és bölcsesség jellemezték Benedeket, és ezen jellemvonásai tükröződnek a Regulában is. Meghalt 547. március 21-én. VI. Pál 1964. október 24-én Európa fővédőszentjének nyilvánította.


Előkelő származású, Rómában elsőrendű nevelésben részesült. A gót megszállás alatt nyögő Rómában tanult, keresztény lelke nem tudott megbékélni a világ kisértéseivel. Már 14 évesen elhatározta, hogy elhagyja a világot, ezt azonban csak dajkájával közölte. Előbb egy falusi plébánián Enfidében (ma Affile) élt, de innen is tovább menekült a világ elől. A szabin hegyek közt, Subiaco vidékén, az Anio folyó völgyében vette fel a remeteöltönyt, itt telepedett meg egy barlangban. Három évi magány után pásztorok találtak rá, és vitték hírét az emberek közé. Ezután már sokan zarándokoltak hozzá. Ez a hírnév a világ kisértését is jelentette számára. A vicovarói szerzetesek elöljárójukká választották, de nem akarták őszintén megkomolyítani életüket, sőt még a megmérgezésére is kísérletet tettek, emiatt visszatért barlangjába, Subiacoba. Egyre több remete vette körül, ezeknek egymásután épített kolostort. Ezekben igazi szerzetes családi élet folyt, ő legszívesebben a kezdők nevelésével foglalkozott. 35 éves remeteségét egy féltékeny pap áskálódása miatt szakította meg, elvándorolt délre, és a Monte Cassino hegyen 529-ben megalapította a bencés rend anyaházát. Templomot és kolostort épített, sok szegényt támogatott, sokakat megtérített, megírta Reguláját, mely ma is a nyugati szerzetesség alapszabálya. Emiatt a nyugati szerzetesség atyjának is szokták nevezni.