Szent Antal remeteként is sokak tanítója lett, mert Isten üzenetét közvetítette. Isten hívása ma is felhangzik, ma is vannak, akik közvetítik az üzenetet. Szeretnénk meghallani szavát, megtenni akaratát.


Egyiptom Kóma nevű falujában született 251-ben. 18 éves korában teljes árvaságra jutott. Az evangéliumi tanácsra eladta minden vagyonát, és remeteségbe vonult. Hamar nagy tökéletességre tett szert. A magányban heves kísértéseket szenvedett el. 35 éves korában befalaztatta magát egy romvárosba, és ott elmélkedésben és imádságban töltött 20 esztendőt. A Szentírást könyv nélkül tudta. 311-ben Maximinus császár keresztényüldözésekor Alexandriába ment, és a vértanúk körül tevékenykedett. Az üldözés után Thebaiszba vonult vissza. Még egyszer járt Alexandriában, amikor bebizonyította az ariánusok ellenében, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. 105 éves korában halt meg.

250 körül Egyiptomban született, a Kóma nevű faluban, gazdag családban. Nem szeretett iskolába járni, bár csodálatos emlékezőtehetsége volt. A Szentírást szívesen hallgatta, lassanként teljesen megtanulta, idővel már könyv nélkül tudta. Tizennyolc évesen a család birtokainak örököse lett, de nem talált örömet a vagyonban, pénzben.

Szülei halála után gondoskodott hugáról, majd javait szétosztotta a szegények közt, elvonult a pusztába az ott szép számban élő remeték közé, ott bűnbánó, de dolgos életet élt.

Sok kisértéssel kellett megküzdenie: a vággyal az elhagyott gondtalan világ iránt, majd a bizonytalansággal, hogy van-e értelme nehéz életének. A kísértések ellen még nagyobb önmegtagadások vállalásával küzdött. Sokan keresték fel tanácsait kérve. Sok követője akadt, az egyiptomi remeteség atyja lett, az Egyházért dolgozott.

A Diocletiánus-féle üldözés idején támogatta a hitvallókat, szeretett volna vértanúvá válni, de Isten más útat szabott neki. és Szent Atanázt segítette az ariánusok elleni küzdelemben.

Ezen a napon ünnepelte halála napját a kopt, szír és bizánci egyház, az 5. századtól pedig a Jeruzsálemi egyház is.
A nyugalom országába vágyunk, amely isten Országa. Az oda vezető utat viszont csak együtt járhatjuk végig. Rajtam is múlik, hogy a másik ember Isten közelébe jut-e. Beteghordozó lehetek, ha legalább imádságomban Jézus elé viszem azokat, akik nem találnak el Jézushoz, azokat, akik távol járnak az Istentől.

kép: Maestro dell'Osservanza: Remete Szent Antal, 1425 körül, Louvre múzeum, Párizs