Prohászka Ottokár szobra Székesfehérváron

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök, a magyar keresztényszocializmus képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péter hatásával. A budapesti Károlyi-kertben 1934-ben emelt bronzszobrát 1947. április 26-ról 27-re virradó éjjel Faludy György író vezetésével szociáldemokrata ifjúmunkások ledöntötték. 1984. április 2-án állították fel újra a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellett. A szobor Fülöp Elemér alkotása.
A szobrot – és magát Prohászkát – övező indulatok egyik forrása (a hungarizmus kifejezés mellett) az, hogy több írásában, beszédében foglalkozott a zsidókérdéssel. Az ilyen témájú értekezéseit Bosnyák Zoltán Prohászka és a zsidókérdés c. tanulmányával együtt Az én antiszemitizmusom címmel adta ki a Gede Testvérek Kiadó 2003-ban. Nézeteit, melyeket szóban és írásban sokszor kifejtett, többek közt a következő idézetek tükrözik: –„A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget.” – „A zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet, s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta.” – „Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen, a legjogosultabb mozgalom.” – Ugyanakkor: „az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó morálist üldözi. S ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely, származzék bár zsidó vagy keresz­tény vérből, hódol a zsidó fosztogatási pénzszerzésnek.”[2] – Vannak, akik Prohászkát a fenti és számos hasonló dokumentált kijelentései alapján a magyar holokauszt egyik vezető szellemi előkészítőjének tekintik.
Mások azonban nem hisznek abban, hogy Prohászka akár a későbbi politikai hungarizmus, akár a huszadik századi magyar antiszemitizmus zászlóvivői közt említhető, ehelyett humanizmusáért, embertiszteletéért, mély hitéért és a magyar keresztény hagyományokhoz való következetes ragaszkodásáért tisztelik. Erről tanúskodik a róla elnevezett oktatási intézmények és szervezetek sora.
Összes műveit 25 kötetben 1928-1929-ben a Szent István Társulat adta ki, Schütz Antal piarista dogmatika professzor szerkesztésében. Naplóját, a (Soliloquia)-t, Barlay Ö. Szabolcs előszavával a Prohászka kiadó 2002-ben és 2004-ben újra publikálta. Az 1940-es évek elején Székesfehérvárról kezdeményezték boldoggá avatását, de ezt sem Serédi Jusztinián érsek-hercegprímás, sem az index miatt a Vatikán nem támogatta.