A világnapra írt üzenetében a Szentatya ezúttal korunk egyik legfontosabb jelenségére, a közösségi hálók, oldalak jelentőségére irányítja a figyelmet. Ezekkel az eszközökkel egy új nyilvános térség, új „agorá”, jött létre, amelyben az emberek megoszthatják elgondolásaikat, véleményüket, tudásukat, és ahol új kapcsolatok és közösségi formák kapnak életet. Ha ezeket az új területeket mértéktartóan és jól használják fel, akkor számottevően elősegíthetik a párbeszédet, az eszmék áramlását, a személyek közötti egységet és az emberi család harmóniáját.

Az információcsere megerősíti a barátságot és megkönnyíti az emberek egymás közötti kapcsolatait. Ha a világháló feladata az, hogy éljen ezzel a hatalmas lehetőséggel, akkor azoknak a személyeknek, akik ebben részt vesznek, arra kell törekedniük, hogy autentikusak, igazak legyenek. Ezek közösségi oldalak ugyanis a gondolatok és információk cseréjén túl arra is szolgálnak, hogy mindenki közölje, megismertesse saját magát. A közösségi hálókon az emberek barátokra találhatnak, választ kaphatnak kérdéseikre, megoszthatják tudásukat és ismereteiket. A világháló így egyre inkább részét alkotja a társadalom szövetének, amennyiben alapvető igények talaján egybeköti az embereket.

A társadalmi kommunikáció ugyanakkor hatalmas kihívást is jelent azok számára, akik igazságról és értékekről akarnak beszélni. Gyakran azonban a népszerűség, a hírnév vagy a lenyűgöző stratégiák veszik át a szerepet sokkal inkább, mint a meggyőző logika. Olykor az értelem tapintatos hangját elsöpri az eltúlzott tájékoztatás robaja. A társadalmi kommunikációnak ezért szüksége van mindazok elkötelezett magatartására, akik a párbeszéd, az értelmes eszmecsere és az ésszerű magyarázat értékét akarják terjeszteni. A párbeszéd és az eszmecsere csak akkor tud kibontakozni, ha meghallgatjuk és komolyan vesszük azokat, akiknek a felfogása eltér a miénktől.

A keresztények számára a közösségi hálót az emberi szívben gyökerező törekvéseknek kell táplálnia. A kihívás abban áll, hogy hozzáférhető, azaz inkluzív mindenki számára. A közösségi oldalakon jelen lévő keresztények Jézus üzenetét szeretnék megosztani másokkal és az emberi méltóságnak azokat az értékeit, amelyek ebből a tanításból fakadnak. A keresztények egyre inkább tisztában vannak azzal, hogy ha az evangéliumi örömhír nincs jelen a világhálón, akkor sokak számára elérhetetlen. A digitális terület ugyanis nem párhuzamos vagy pusztán virtuális világ, hanem számtalan ember számára mindennapi valóság, főként, ami a fiatalokat illeti.

A közösségi háló használata nem jelenti egyszerűen csak azt, hogy lépést tartunk a haladással, hanem éppen azt, hogy lehetőséget adunk az evangélium mérhetetlen gazdagságának, hogy megtalálja azt a területet, nyelvezetet és formát, amelyen keresztül eljut minden ember értelméhez és szívéhez. Digitális környezetben az írott szavakat gyakran képek és hangok is elkísérik. Ez a fajta kommunikáció rendkívül hatékony lehet többek között Jézus példabeszédeinek közlésére, ahol szükség van a képzeletre és a szeretetből fakadó érzékenységre, ahhoz, hogy meghívhassuk az embereket az Isten szeretetével való találkozásra.

Természetes, hogy a hívő emberek szeretnék megosztani hitüket a kommunikáció új területein, a közösségi oldalakon. Ez a megosztás a hit megvallásán túl jelenti a tanúságtételt is, többek között például azt, hogy türelemmel és tisztelettel válaszolunk azok kérdéseire és kételyeire, akik elindultak az igazság keresésének útján. A társadalmi kommunikáció így tehát az evangelizáció eszköze, amely felülmúlja a földrajzi és kulturális határokat, ahol pl. a keresztények elszigetelten élnek. A világháló megkönnyíti a kapcsolatokat azok között, akik ugyanabban a hitben osztoznak.

A digitális környezetben, ahol könnyen előfordul, hogy túlságosan zajos, konfliktusos és szenzációt hajszoló hangok csendülnek fel, a keresztények legyenek fegyelmezettek és mértéktartók. A keresztények hivatása ezen a területen tehát az, hogy – Boldog Newman bíboros kifejezésével - a „hit figyelmes világosságát” terjesszék. Léteznek olyan közösségi hálók és digitális környezetek, amelyek a mai emberek számára az imádság, az elmélkedés és Isten Szava megosztásának alkalmai. Ugyanakkor sokan éppen kezdetben „online” fedezik fel, hogy vannak olyan közösségek, zarándoklatok, imatalálkozók, amelyek nyitottak a személyes találkozásra is. A Szentatya a tömegtájékoztatás 47. világnapjára írt üzenetét azzal a hívő emberekhez intézett buzdítással zárja, hogy a fizikai és a digitális valóságban egyaránt tegyenek mindig tanúbizonyságot az evangélium örömhíréről.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír