A vatikáni sajtóiroda tájékoztatása szerint a Szentatyát a  Financial Times kérte fel e cikk írására. A Jézus gyermekkoráról szóló, most megjelent könyv adta a sugallatot a szerkesztőségnek, hogy a karácsonyról kérdezze a pápát. XVI. Benedek készséggel elfogadta a kérést, amint már más média esetében is történt. Egy alkalommal például a BBC-ben szerepelt, szintén karácsony alkalmából; húsvétkor az olasz Rai vallásos műsorában vett részt. Mindezt azért teszi, hogy szélesebb tábor előtt beszélhessen Jézusról és üzenetéről az egyházi év kiemelkedő időszakaiban – olvasható a vatikáni sajtóterem közleményében.

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené” – ezt válaszolta Jézus, amikor azt kérdezték tőle, hogy mit gondol az adófizetésről. Jézusnak ezen alapvető kijelentésével kezdi írását Benedek pápa. Akik kérdőre vonták Jézust, nyilvánvalóan csapdát készítettek; arra akarták kényszeríteni, hogy foglaljon állást egy heves politikai vitában, Izrael földjének római megszállásával kapcsolatban. Valójában azt akarták megtudni, hogy Jézus-e az annyira várt Messiás. Jézus szelíd válaszát magasabb szintre helyezi: figyelmeztet egyfelől a vallás politikai síkra terelésére, másfelől a világi hatalom istenítésére, a gazdagság minden áron való keresésére. A kérdezőknek meg kellett érteniük, hogy a Messiás nem a császár, és azt is, hogy a császár nem Isten. „Az én országom nem ebből a világból való” – válaszolt Jézus Poncius Pilátusnak.

A Szentatya a szegénységben világra jött Jézusról ír. Így fogalmaz: kihívást jelent elsőbbségeink és értékeinek számára, főként ennek az évnek a végén, amely sokak számára szűkölködés ideje volt. Milyen tanulságot vonhatunk le a betlehemi jászol alázatából, szegénységéből és egyszerűségéből? A pápa válasza szerint a karácsony jó alkalom arra, hogy olvassuk az evangéliumot, hogy megismerjük Jézust, és nemcsak a jászol kisdedjét, hanem Őt is, akiben felismerjük az emberré lett Istent.

A keresztények az evangéliumból ösztönzést merítenek hétköznapi életükhöz, bármilyen területen dolgoznak. Főként ha a világ gazdasági ügyeivel foglalkoznak, a parlamentben vagy pénzügyben, a bankbörzén – fogalmaz a pápa. Arra figyelmezet, hogy a keresztények nem menekülhetnek el a világtól; ellenkezőleg: kötelezzék el magukat a világ érdekében; ám – kéri a Szentatya – a politikai és gazdasági életben való részvételük legyen ideológiamentes.

Amikor a keresztények visszautasítják azt, hogy hódoljanak a kor javasolta hamis bálványok előtt, nem azért teszik, mert a világról alkotott felfogásuk régimódi. Éppen ellenkezőleg: megszabadultak az ideológia kötelékétől, és az emberről alkotott nemes felfogás vezeti őket, amely nem fogad el kompromisszumokat. A történelem során számos esetben történt, hogy a keresztények nem tettek eleget a császár követeléseinek. A római birodalomtól kezdve a múlt század totalitárius rendszeréig a császár emiatt nem tudott Isten helyébe lépni – szerepel XVI. Benedek írásában.

A keresztények azért küzdenek a szegénység ellen, mert elismerik az ember képmására alkotott és örök életre rendelt minden emberi személy méltóságát. A keresztények mint a teremtett világ kezelői azon fáradoznak, hogy igazságosan osszák el a föld javait. „Kötelességünk, hogy gondoskodjunk az elesettekről és a gyöngékről” – hangsúlyozza a Szentatya. A keresztények elutasítják a kapzsiságot, mások kihasználását, azon mély meggyőződésből, hogy a Jézus által hirdetett nagylelkűség és szeretet az egyedüli út, amely elvezet az élet teljességére.

Benedek pápa gondolatai szerint a keresztény hittel együtt jár a béke és az igazságosság ügye melletti elkötelezettség mindenki számára. Ezekkel a célkitűzésekkel számtalan ember egyetért, és ez nagy reményt jelent a keresztények egymás közötti és más vallásokkal való együttműködése számára.

Az angol gazdasági napilap felkérésére írt karácsonyi elmélkedését a pápa e szavakkal zárja: „Itália földjén a betlehemi jászolok hátterét sok esetben antik római épületek romjai alkotják. Mintegy jelezve, hogy a gyermek Jézus születése egy régi rend, a pogány világ végét jelenti, amelyben a császár követeléseire nem volt könnyű nemmel válaszolni. Most egy új ország lépett életbe, amely nem a fegyverek erejére, hanem a szeretet hatalmára épül. Jézus elhozta a reményt azok számára is, akik a társadalom peremén élnek és akik a tovatűnő világ változó szerencséjének áldozatai. A betlehemi jászoltól Krisztus arra hív minket, hogy mennyei országa polgáraiként éljünk és ezt az országot minden jóakaratú ember már itt a földön megépítheti.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír