A találkozón azzal a kérdéssel foglakoznak, milyen szerepet tölt be az ökumenizmus az új evangelizáció művében. A közelmúltban tartott püspöki szinódus is az új evangelizálásnak szentelte megbeszéléseit; a tanács most zajló ülése továbbá jól illeszkedik a hit éve kontextusába, melynek során a II. Vatikáni Zsinat kezdetének 50. évfordulójára emlékezünk.

A vatikáni kihallgatáson Kurt Koch bíboros, a tanács elnöke mindenki nevében köszöntötte Benedek pápát.

A tanács tagjaihoz intézett beszédében XVI. Benedek felidézte: e zsinati atyák rámutattak az evangelizálás és a keresztények közötti megosztottság megszüntetése közötti szoros kötelékre. Az ökumenizmusnak szentelt Unitatis redintegracio határozat szavai szerint „a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára”. A zsinati határozatban ráismerünk Jézus főpapi imájára – fogalmazott a pápa. Az Atyához könyörgő Jézus azt kéri, hogy tanítványai „legyenek mindnyájan egyek”, hogy ezért a világ higgyen. Ebben a nagy imádságban Jézus többször könyörög az akkori és az elkövetkező tanítványok egységéért és azért, hogy a világ elhiggye, hogy küldetését az Atyától kapta. Szoros kötelék van tehát az evangelizálás jövője és a keresztények közös tanúbizonysága között – mutatott rá a Szentatya.

Ám az egység keresés útja nem lehet hitelt érdemlő, ha elkendőzzük a hit nagy válságát, amely a földgolyó széles területein jelentkezik, még azokban az országokban is, amelyek elsőként fogadták be az evangéliumi üzenetet, és ahol virágzó volt a hitélet évszázadokon át – szögezte le Benedek pápa. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy számtalan jele van a spirituális értékek iránti szomjúságnak. Sok kortársunk lelki szegénységét – akik nem úgy élik meg Isten hiányát, mintha valamitől megfosztották volna őket – személyes kihívásnak kell, hogy érezze minden keresztény. Mi pedig, akik valóban hiszünk Krisztusban, térjünk vissza a lényegeshez, a hit lelkéhez, hogy közösen tehessünk tanúságot a világ előtt az élő Istenről, Aki ismer, szeret és lát minket, és Aki várja szeretetből fakadó válaszunkat a mindennapi életében. A reménység jele az egyházak elkötelezettsége, hogy megújultan hirdessék az evangéliumot az embereknek.

A még nem teljes egyházi egység ellenére a legsürgősebb kötelesség minden keresztény ember számára az élő Istenről tett tanúságtétel – hangsúlyozta a Szentatya. Ez a sürgető kötelesség összeköt bennünket. Nem szabad megfeledkeznünk arról, ami közös a hitben: a Teremtő Istenbe vetett hiről, aki kinyilatkoztatta magát Fiában, Jézus Krisztusban és kiárasztotta ránk éltető és megszentelő Lelkét. A hit elsőbbségének világosságában értjük meg az egyházak közötti teológiai párbeszéd fontosságát. Akkor is, ha a teljes egység olykor távolinak tűnik a teológiai párbeszéd ösztönzést ad a teljesebb tanúbizonyságnak.

Nem feledkezhetünk el azonban arról, hogy az ökumenizmus célja a megosztott keresztények látható egységének megteremtése. Minden erőnkkel ezen kell fáradoznunk, ám el kell ismernünk, hogy végső elemzésben mi emberek egyedül erre nem vagyunk képesek. Az egység Isten ajándéka. Csak az Atyától érkezhet Fián keresztül, mert az Egyház az Ő egyháza. Az új evangelizáció számára is fontos távlatot jelent a keresztények látható egységének megteremtése. A hitben, a szentségekben, a szolgálatban lesz konkrét valósággá világunkban Isten jelenlétének és működésének hatalma.

Jézus tanítványainak látható egységén keresztül, mely emberi szempontból felfoghatatlan, felismerhetővé válik Isten cselekvése, amely megfékezi a világ széthullásának tendenciáját – mondta XVI. Benedek pápa a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa plenáris ülésének résztvevőinek. Beszédét jókívánságával zárta, hogy a hitnek szentelt év adjon ösztönzést az ökumenizmus folyamatának is.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír