Olvasmány

Szent Hippolytus áldozópap 

Urunk megjelenésének ünnepére – beszédből.

Víz és Lélek

Jézus elment Jánoshoz és megkeresztelkedett nála. Csodálatraméltó dolog! A határtalan folyam – mely örömmel tölti el Isten városát – csekély kis vízzel mosakodik. A kimeríthetetlen forrás – amely végtelen és mindenkinek életet ad – kicsiny és múlandó vízbe merül alá.
Ő – aki mindenütt jelen van és semmi sem távoli számára, aki felfoghatatlan az angyaloknak és láthatatlan az embereknek – elment megkeresztelkedni, mert úgy látta jónak. „Akkor megnyílt az ég, és szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik (Mt 3, 17).“
Szeretet szeretetet, és a szellemi fény megközelíthetetlen fényességet szül. Ő, akit József fiának neveznek, – az az én Egyszülöttem – isteni valósága szerint.
„Ez az én szeretett Fiam“: : ez az éhező, aki megszámlálhatatlan ezreket táplál; az elfáradó, aki felüdíti a fáradozókat; ez, akinek nincs hova lehajtania fejét, pedig tenyerén hordoz minden népet; ez, aki szenved, pedig ő gyógyít minden szenvedést; akit arcul vernek, pedig szabadságot ajándékoz a világnak; akinek sebet ejtenek oldalán, pedig Ádám oldalát is helyreállítja.
Kérlek titeket, jól figyeljetek rám! Meg szeretném magyarázni, hogy mi ennek az egésznek az értelme. Vissza akarok térni az élet vizéhez, elmélkedni akarok a lelki gyógyszerekben bővelkedő forrásról.
A halhatatlanság Atyja a halhatatlan Fiút és igét küldte a világba. El is jött az emberekhez, hogy lemossa őket vízzel és Lélekkel, s újjászülje a lélek és test romolhatatlanságára, ránk lehelte az élet leheletét, és romolhatatlan fegyverzetbe öltöztetett.
Ha tehát az ember halhatatlan lett, istenivé is lesz. Ha pedig a víz és a Szentlélek által a keresztség pillanatától kezdve istenivé változik, akkor a holtak feltámadása után az is egészen természetes lesz, hogy Krisztus társörököse legyen.
Akárcsak egy kikiáltó, olyan erőteljes hangon hirdetem tehát: Jöjjön minden nép a halhatatlanság keresztségéhez! Ez az a víz, amely a Lélekkel van egybekapcsolva, ez az a víz, amely a Paradicsomot öntözi, a földet termékennyé teszi. Ezt sóvárogják a növények csírái, éneikül nem szaporodnak az állatok. És, hogy mindent röviden összefoglaljak: Ez az a víz, amelytől az újjászületett ember megelevenedik, ez az a víz, amellyel Krisztus megkeresztelkedett, amelybe a Szentlélek galamb képében alászállt.
Aki hittel száll be ebbe az újjászületést biztosító fürdőbe, aki ellene mond az ördögnek és Krisztus mellett kötelezi el magát, aki Krisztust Istennek vallja, és megtagadja azt, ami vele ellentétes – az a szolgaságot leveti és magára ölti a fogadott gyermekséget. Az ilyen ember a keresztségből fényesen tér vissza, mint a Nap, ragyogva az igazságosság sugarait. És ami mindennél több: Isten gyermekeként és Krisztus társörököseként tér vissza.
Övé a dicsőség és a hatalom jóságos és éltető Szentlelkével együtt, most és mindörökké. Ámen.