Az ünnepi liturgia előtt együtt elimádkozták az esti dicséretet.

Homíliájában a főpásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy

a keresztény élet egyben megszentelt is, mivel a keresztség által mindnyájan megszenteltté váltunk. Aki megszentelt, az Istennek adott, lefoglalt személy.

Az ilyen ember Isten áldásában és védelmében részesül, sőt az Ő kegyelmi ajándékainak hordozója. Ez a megszenteltség azonban feltételezi az Istennek való felajánlottságot is.

Veres András püspök kiemelte e felajánlottság egész életen át tartó elmélyítésének szükségességét, hiszen csak így erősödhet az Istennek való odaadottság, az önfelajánlás is.

Erre a sajátos önfelajánlásra azonban nem mindenki kap meghívást – mondta a győri megyéspüspök. – A papok és a szerzetesek egy olyan különleges ajándékban részesülnek, amelynek nem biztos, hogy mindig tudatában vannak. Viszont az állítható, hogy

ezen hivatásra sokkal többen kapnak meghívást, mint ahányan elfogadják azt.

A szónok rámutatott: a papi, szerzetesi élet csak az egészen mély Isten iránti szeretetben létezhet, amely magában foglalja az ember iránti szeretetet is. Ez abban különbözik a remélhetőleg sok emberben meglévő általános emberszeretettől (filantrópiától), hogy itt az Istenben szeretjük a másik embert.

Miként a tüzet is táplálni kell, úgy az önfelajánlást is a megújítás által

– hangsúlyozta a főpásztor. Példaként hozta a világi életet élők szerelmét, amely nagyon gyengének mondható, ha fél önmagát odaadni a másik iránti szeretetben. A papi, szerzetesi hivatásban a szeretet ereje ott gyengül meg, ha valamit visszavesznek belőle, ha a teljes önátadás csorbát szenved.

„A megszenteltnek ugyanis megszentelővé is kell válnia” – fogalmazott homíliájában Veres András püspök. Emlékeztetett arra a zsidó felfogásra, miszerint minden, ami a megszentelt személlyel vagy tárggyal érintkezésbe kerül, megszentelődik. Egy szent életű emberrel való találkozás vagy a vele való imádkozás biztosan hat ránk, de egy átimádkozott hely is ilyen erővel bírhat. Ez a szentség kiáradása. Jó volna megőrizni a szentségnek ezt a felfogását! – emelte ki a Győri Egyházmegye főpásztora.

Végül a jelen lévő papokhoz, szerzetesekhez szólva kiemelte, hogy

hivatását senki sem önmagáért kapja, hanem mások megszentelésére.

A mai kor szülöttjeiként, az önzés kultúrájában ez mindegyikünk számára nagy kihívást jelent: legyőzni a bennünk levő önzőségre való hajlamot. „Mindnyájunk feladata, hogy a bennünk rejlő kisebb-nagyobb önzést levetve napról napra, egyre inkább szeretetben tudjunk másokért élni. Ez szolgálja igazán a megszentelődést.

A megszentelt élet napja erre emlékeztessen:

ami a szent közelébe kerül, az megszentelődik. Aki a Szent Isten közelében él, maga is megszentelődik. Így válik alkalmassá arra, hogy mások számára is megszentelővé váljon”

– zárta szentbeszédét Veres András püspök.

A szentmise felajánlása előtt a szerzetesek és szerzetesnővérek égő gyertyával a kezükben megerősítették fogadalmukat, majd áldozati adományként az oltár elé helyezték a saját életüket jelképező mécseseket.

A főpásztor az ünnepi liturgia végén arra kérte a jelenlévőket, hogy átvonulva a Könnyező Szűzanya kegyoltárához a Salve Regina énekkel köszöntsék Égi Édesanyánkat.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti/Győri Egyházmegye

Magyar Kurír