A feltámadás ténye valóban áthatotta életünket, gondolkodásunkat, érzéseinket? – tette fel a kérdést Veres András püspök, majd Jakab apostol kijelentését idézte prédikációjában: a hit tettek nélkül halott (vö. Jak 2,14-24.26).

Mikor élő a hitünk? Ha erős a reményünk és az Istenbe vetett hitünk, ha erős a bizalmunk a mindennapokban. Akkor erős a hitünk, akkor van életünkben igazán jelen a feltámadt Krisztus, ha nem esünk kétségbe krízishelyzet idején, ha nem aggodalmaskodunk a bizonytalan jövő miatt. Akkor erős a hitünk, ha együtt dobban a szívünk az Egyházzal; ha éljük a hitünket a liturgiában, a szentségek vétele által. Akkor erős a hitünk, ha együtt dobban a szívünk az Egyházzal, ha bármelyik tagja szenved.

Akkor erős a hitünk, ha a hitünkből fakadó öröm a mindennapokban is megjelenik

– hangsúlyozta a főpásztor.

Jézus nem erre a világra, nem erre az életre támadt fel, mint barátja, Lázár, akit Jézus feltámasztott. Jézus feltámadt testének azok a fizikai és biológiai igényei már megváltoztak, amelyek földi életében őt jellemezték... A mostani életünk inkább a test élete, míg a feltámadt életünk a lélek élete lesz a feltámadásban megdicsőült testünkkel együtt. Jézus teste a feltámadásban kilépett az anyagvilágból, a mi világunkból, és belépett Atyjának, Istennek országába. Az isteni világ nem térben és időben létezik. Olvashatjuk a Szentírásban, hogy Jézus zárt ajtókon keresztül is megjelent apostolai körében, vagy halljuk azt is, hogy Jézus, miután az apostolok értetlenkedtek, hitetlenkedtek, szemük láttára evett. Ezek csodák voltak azért, hogy a hitüket megerősítse, hogy ő az, akit keresztre feszítettek, de feltámadt.

Minket, embereket, túlzottan gúzsban tart az anyagi világgal való kapcsolatunk. S ez kihat a gondolkodásunkra is. Ezért nem tudjuk elképzelni azokat a dolgokat, amelyek nem ehhez a materiális világhoz kötnek bennünket. A feltámadás ténye változtatta meg az apostolok életét, gondolkodását. A feltámadás után még bezárkóztak, féltek az őket érintő üldöztetéstől. A feltámadásba vetett hitük is gyenge volt.

Amikor találkoztak a feltámadt Krisztussal, megváltozott gondolkodásuk, és a vértanúságot is vállalva készek voltak tanúságot tenni Krisztus feltámadásáról. Nekünk is szükségünk van egy ilyen, életünket átalakító találkozásra a Feltámadottal.

Ha megtörténik ez a találkozás, akkor bennünket is át fog hatni az az öröm és belső késztető erő, ami Péter apostolban megjelent, aki azt mondta a főtanács tagjainak, hogy nem hallgathatnak arról, amit láttak és tapasztaltak.

Ha a feltámadt Krisztussal találkozunk, nem lesznek kétségeink afelől, hogy a krisztusi út a helyes ebben a földi életben. Szívünket nyissuk meg a vele való találkozásra, fogadjuk el készséggel tanítását, evangéliumát, fogadjuk be őt rendszeresen a szentségek által. Adja meg a Jóisten mindnyájunknak azt a bizonyosságot ezen az ünnepen, hogy Krisztus feltámadt a halálból, Krisztus él – kívánta a püspök.

A szentmise teljes egészében megtekinthető ITT.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír