„Teremtő Lélek, jöjj közénk, / híveid szívét látogasd / töltsd malaszttal a lelkeket, / kiket hatalmad alkotott!...” – csendült fel a Szentlélek-hívogató ének a papi szemináriumi növendékek kórusával az ünnepség kezdetén, majd Némedi Lajos veszprémi alpolgármester köszöntötte a növendékeket és a főiskola tanárait, s örömét fejezte ki, hogy az idén is sok fiatal választotta tanulmányai helyszínéül a veszprémi főiskolát. A hallgatókat biztatva így szólt: nagy szüksége van arra az értékre a magyar társadalomnak, amelyet itt kaphatnak tanulmányaik során.

Varga István, a főiskola és a Boldog Gizella Szeminárium rektora is az értékek továbbadásának fontosságát hangsúlyozta, s a főiskola és általában az iskolák feladatairól, s az állam által az iskolák fenntartására fordított anyagi támogatások szellemi megtérüléséről szólt.

Példaként hozta az I. világháború utáni nehéz esztendőket, amikor Klebelsberg Kuno minisztersége idején  az európai országok a nemzeti jövedelem 3-4 százalékát fordították az oktatás területére, hazánkban 11 százalékot vetettek be iskolák működésére, fejlesztésére a jövő, a művelt nemzet megalapozásaként. Az iskola ugyanis nem azonnal hozza létre az értéket, csak hosszú évek erőfeszítései mutatnak eredményt.

Ezután az intézmény tanáraihoz, hallgatóihoz – a szociálismunkás, katekéta, lelkipásztori munkatárs és a papi szeminárium növendékeihez – szólott, mindenkinek külön-külön üzenetet közvetítve.

A teológia tanároknak Aquinói Szent Tamást idézte, aki arra kérdésre, hogy a lelkipásztornak vagy a teológiai tanárnak van-e fontosabb szerepe az Egyházban, a teológiai tanár szerepét jelölte meg. Mondván: a teológiai tanár olyan, mint az építkezésben a tervező, míg a lelkipásztor a kivitelező munkás szerepét tölti be.

A tanítás eredményessége pedig azon múlik, mennyire tudja a tanár a szó és a lélek, a szellem segítségével életszerűen és empátiával átadni az ismereteket növendékeinek.

A rektor Szent Ágoston, Szent Ambrus, Assisi Szent Ferenc, Borromeo Szent Károly és Kalazanci Szent József példaadó munkásságát idézte a szociálismunkás szak hallgatói elé.

Az Egyháznak a szociális hivatása kezdettől jelen van a világban, kovásznak kell lennie és át kell járnia minden közösséget. Idézte a pápai szociális köriratokat 1890-től, a Rerum novarumtól a Quadragesimo annon keresztül napjaink szociális enciklikáiig. S utalt a szeptember 20. és 22. között Budapesten megrendezendő Katolikus

Társadalmi Napok programsorozatára. A „Társak vagyunk” jelmondattal meghirdetett rendezvény célja, hogy bemutassa a Katolikus Egyháznak a társadalom legégetőbb kérdéseire adott válaszait.

A katekéta és lelkipásztori munkatársi hallgatók elé a veszprémi Padányi Katolikus Gimnázium tanára, Sebő József nemrég megjelent könyvét (A katedra túloldalán) állította forrásként Varga István, amelyből bőven meríthetnek hasznos útmutatókat a szerző tanári tapasztalataiból. Kiemelte: a legfontosabb, hogy a tanár téma- és ügyszeretetét érezzék a növendékek, s hogy tevékenységével lelkesíteni tudja őket.

A teológusoknak végül Szent Ágoston püspököt idézte: „Az Egyház szolgái vagyunk, gyengébb tagjainak a szolgái. Elöljárónak lenni annyi, mint mások javára lenni. Elsősorban annak az Egyháznak a gondját kell magamra vállalnom, amelyet rám bíztak. Nem annyira elöljárója akarok lenni, mint inkább a szolgája.”

Végezetül Albert József, a szociálismunkás tanszék vezetője szólt a növendékekhez, megemlítve, milyen lehetőségek nyílnak azon a pályán, amelyen elindultak. Az eredmények, a volt növendékek visszajelzései igazolják: érdemes a közösségért, az elesettekért munkálkodni. Aki hivatástudattal végzi munkáját, az nemcsak másokat segít és emel, hanem maga is emelkedik emberségben, lélekben. Elmondta, hogy az idén vidéken elsőként Veszprémben szociális asszisztenseket is fognak képezni, akiket igyekeznek motiválni, hogy a szociálismunkás képzésbe is kapcsolódjanak be.

Toldi Éva/Magyar Kurír