Az evangéliumokban Jézus sokszor úton van, kisebb-nagyobb tömeggel találkozik, hirdeti Isten országának örömhírét, meggyógyítja a betegeket, meghallgat, kísér és vigasztal, s erre biztatja követőit is. Máté evangéliuma most arról számol be, hogy Jézusnak egyszer meglepő tapasztalata volt az őt hallgató emberekkel kapcsolatban. Amint beszélgetett velük, magányosnak, fáradtnak és elhagyatottnak látta őket. Olyanok voltak, mint a pásztor nélkül maradt juhok, akik belefáradtak az irgalom- és lélekszegény vallásosságba, a teljesítménykényszerrel átitatott imaéletbe. A pásztor nélkül maradt nyáj kifejezés súlyos látlelet az adott közösség helyzetéről, s erős kritika a vallási vezetők felé. Örök kérdés ma is: hogyan lehet Isten üzenetét élettel és örömmel továbbadni? Úgy, ha mi is örömre lelünk benne, valamint ha hisszük és éljük is azt, amit hirdetünk.

Az életből és az evangéliumból tudjuk, hogy a pásztor és a nyáj összetartoznak. Ám Jézus ennek hiányával, a szétesettség állapotával szembesül, pedig a pásztort a nyája teszi pásztorrá, a nyáj pedig csak a szerető pásztor körül tud együtt maradni. Óhatatlanul meghalljuk ennek az éles példázatnak napjainkra is kiható üzenetét. Egységben lenni és élni: a pásztor és a nyáj haladjon együtt, egy utat járjon, egy nyelvet beszéljen.

Az ilyen mély egység megteremtése nemcsak az emberi erőn és akaraton múlik, hanem kegyelem is, amit soha nem tekinthetünk valami idegen, rajtunk kívül álló valóságnak.

Mind a nyájnak, mind a pásztornak felelőssége van benne.

Isten népe számára a pásztori küldetés ma is értékes és elengedhetetlen feladat. A Mester fokozatosan készítette fel rá apostolait, akik mennybemenetele után a Szentlélek segítségével folytatták missziós munkáját. Pásztornak lenni annyit jelent, mint jézusi lelkülettel vezetni, kilépő, gondoskodó, az idő és a körülmények viszontagságaival számoló, sokszor magányos, máskor pedig az evangéliumi örömben megélt szolgálatban élni.

Ezt a vezetői életstílust nem jellemzi egyhangúság, de nem is a karrier útja. Ma is szükség van imádkozó, missziós odaadottsággal élő, az irgalmas szeretetet gyakorló, az ige hirdetésében tanúskodó pásztori vezetőkre és vezető pásztorokra. Olyan közösségre, amely a nyáj ráhagyatkozó lelkületével követi pásztorát, az evangéliumot pedig mint kovász vagy világító mécses éli meg.

Isten ránk bízta az evangélium hirdetését. Feladatot adott minden megkeresztelt embernek,

de vár bennünket az aratás öröme is, amikor elé visszük munkánk és küldetésünk gyümölcseit.

Szerző: Serfőző Levente

Magyar Kurír