Május 21-én a Regina caeli elimádkozása előtt a szeretet fontosságát hangsúlyozta a pápa: a szeretet által ismerjük meg Jézust, a szeretet a legfőbb parancs, a szeretetet mindennap tanulnunk kell.

A szentatya beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (vö. Jn 14,15–21), mely folytatása a múlt vasárnapinak, ahhoz a megható és drámai eseményhez visz vissza minket, amely Jézus utolsó vacsorája tanítványaival. János evangélista az Úr szájából és szívéből összegyűjti az ő kínszenvedése és halála előtt adott utolsó tanításait. Jézus megígéri barátainak abban a szomorú, sötét pillanatban, hogy őt követően „másik paraklétoszt” (Jn 14,16) fognak kapni. Ez a szó azt jelenti, hogy másik „ügyvédet”, másik pártfogót, másik vigasztalót: „az igazság Lelkét” (Jn 14,17); és hozzáteszi: „Nem hagylak titeket árván: eljövök hozzátok” (Jn 14,18). Ezek a szavak Krisztus újabb eljövetelének öröméről szólnak: ő feltámadottként és megdicsőültként az Atyában lakik, ugyanakkor hozzánk jön a Szentlélekben. Ebben az újabb eljövetelében pedig feltárul a mi egységünk ővele és az Atyával: „Megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek” (Jn 14,20).

Amikor ma Jézus e szavain elmélkedünk, hitérzékünkkel azt tapasztaljuk, hogy Istennek az Atyával és Jézussal közösségben lévő népe vagyunk a Szentlélek által. A közösségnek ebben a misztériumában az Egyház saját küldetésének kimeríthetetlen forrását találja, küldetése pedig a szeretet által valósul meg. Jézus azt mondja a mai evangéliumban: „Aki elfogadja parancsaimat, és teljesíti azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és feltárom magam neki” (Jn 14,21). A szeretet vezet be minket Jézus ismeretébe, ezen „ügyvéd” tevékenységének köszönhetően, akit Jézus elküldött, vagyis a Szentléleknek köszönhetően. Az Isten iránti szeretet és a felebaráti iránti szeretet az evangélium legnagyobb parancsa. Az Úr ma arra hív minket, hogy nagylelkűen válaszoljunk az evangélium szeretetre hívó felszólítására: hogy Istent helyezzük életünk középpontjába, és testvéreink szolgálatára szenteljük magunkat, különösen azokéra, akik legjobban rászorulnak segítségünkre és a vigasztalásra.

Ha van olyan magatartásforma, amely sosem könnyű, és még egy keresztény közösség számára sem adott magától, az, hogy szeretjük egymást, Jézus példáját követve és az ő kegyelmének segítségével. Időnként a veszekedés, a gőg, az irigység, a megosztottság otthagyják bélyegüket az Egyház szépséges arcán is. A keresztények közösségének Krisztus szeretetében kellene élnie, viszont épp ezen a területen mutatkozik meg, hogy a gonosz nem alszik, és mi bedőlünk neki. Ennek árát pedig azok fizetik meg, akik lelkileg a leggyengébbek. Hányan eltávolodtak közülük – ti is ismertek ilyeneket –, mert úgy érezték, hogy nem fogadják el őket, nem értik meg őket, nem szeretik őket! Hányan eltávolodtak egy-egy plébániától vagy közösségtől például az ott talált pletykáló, féltékeny, irigy légkör miatt!

A szeretni tudás a keresztények számára sem egyszer és mindenkorra megszerzett képesség; mindennap újra kell kezdeni, gyakorolni kell, hogy szeretetünk testvéreink iránt, akikkel találkozunk, éretté váljon, és mentessé azoktól a korlátoktól és bűnöktől, amelyek részlegessé, önzővé, meddővé és hűtlenné teszik. Mindennap tanulnunk kell a szeretet művészetét. Figyeljetek ide: mindennap tanulnunk kell a szeretet művészetét, mindennap türelmesen kell járnunk Krisztus iskolájába, mindennap meg kell bocsátanunk, és Jézusra kell tekintenünk, ennek az „ügyvédnek”, ennek a vigasztalónak a segítségével, akit Jézus elküldött nekünk, aki a Szentlélek!

Szűz Mária, az ő Fiának, az Úrnak tökéletes tanítványa segítsen minket, hogy egyre tanulékonyabbak legyünk a paraklétosz, az igazság Lelke iránt, hogy mindennap tanuljunk úgy szeretni, ahogyan Jézus szeretett minket!

A szentatya szavai a Regina Caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Sajnos rendkívül szomorú hírek érkeznek a Közép-afrikai Köztársaságból, amelyet a szívemben hordozok, különösen, amióta oda látogattam 2015 novemberében. Fegyveres összecsapások következtében sokan meghaltak, sokan menekülni kényszerültek, és ezek az összecsapások veszélyeztetik a békefolyamatot. Közel vagyok a lakossághoz, a püspökökhöz, és mindazokhoz, akik önzetlenül segítik az embereket és előmozdítják a békés egymás mellett élést. Imádkozom az áldozatokért, a sebesültekért, és megismétlem felhívásomat: hallgassanak a fegyverek, és jusson érvényre a párbeszédre irányuló jó akarat, hogy béke és fejlődés köszöntsön az országra!

Május 24-én lélekben a Kínában élő katolikus hívőkhöz kapcsolódunk a Boldogságos Szűz Mária, a „keresztények segítsége” ünnepén, akit a Sanghajban található shesani kegyhelyen tisztelnek. A kínai katolikusoknak mondom: emeljük szemünket Máriára, édesanyánkra, hogy segítsen felismernünk Isten akaratát arra vonatkozóan, hogy az Egyháznak milyen konkrét utat kell követnie Kínában, és támogasson, hogy nagylelkűen fogadjuk Isten szeretettervét! Bátorítson minket Mária, hogy mindnyájan, személy szerint hozzájáruljunk a hívők közötti közösségnek és az egész társadalom harmóniájának építéséhez! Ne feledkezzünk el arról, hogy tanúságot tegyünk hitünkről imával és szeretettel, és mindig nyitottak maradjunk a találkozásra és a párbeszédre!

Szeretettel köszöntelek titeket, római hívek és zarándokok! Külön is köszöntöm a pamplonai székesegyház kórusát, a lisszaboni Szent Tamás-iskolából érkezett csoportot, a párizsi Croix Saint-Simon Kórház Szent Károly-kápolnájának híveit, valamint a Torrentből (Spanyolországból), a Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett híveket, ez utóbbiak között olyanok is vannak, akik Guam szigetéről jöttek.

Szeretettel köszöntöm a genovai egyházmegyéből érkezett fiatalokat, akik mostanában bérmálkoztak vagy még bérmálás előtt állnak: Isten segítségével szombaton meg fogom látogatni városotokat. Köszöntöm továbbá a Frosinonéből érkezett „Katicabogárkákat”, valamint a római Goretti Szent Mária-plébániáról jött híveket.

Kedves testvéreim!

Szeretném bejelenteni, hogy június 28-án konzisztóriumot tartok öt új bíboros kinevezésére. Az, hogy a világ különböző tájairól valók, az egész földön elterjedt Egyház egyetemességére utal, az pedig, hogy egy címtemplomot vagy egy diakóniát jelölünk ki számukra Róma városában, a bíborosoknak a római egyházmegyéhez tartozását fejezi ki, Róma egyháza Szent Ignác ismert megfogalmazása szerint „az összes egyházak” „élén áll a szeretetben”.

Június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok főünnepén együtt mutatom be a szentmisét az új bíborosokkal, a bíborosi testülettel, az új metropolita érsekekkel, a püspökökkel és néhány pappal.

Ezek az új bíborosok nevei:

1. Jean Zerbo, Bamako érseke, Mali.

2. Juan José Omella, Barcelona érseke, Spanyolország.

3. Anders Arborelius OCD, Stockholm püspöke, Svédország.

4. Louis-Marie Ling Mangkhanekhoun, Aquae Novae in Proconsulari címzetes püspöke, Pakxé apostoli vikáriusa, Laosz.

5. Gregorio Rosa Chávez, Mulli címzetes püspöke, a San Salvador-i főegyházmegye segédpüspöke, El Salvador.

Bízzuk az új bíborosokat Szent Péter és Pál oltalmába, hogy az apostolok fejedelmének közbejárásával az egyházi közösség hiteles szolgái, a népek apostolának közbejárásával az evangélium vidám hirdetői legyenek az egész világon, tanúságtételükkel és tanácsadásukkal pedig nagyobb mértékben támogassanak engem Róma püspökeként, az Egyház egyetemes pásztoraként végzett szolgálatomban.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News,va

Magyar Kurír