Ha a kereszténység első és legfontosabb tanítását kellene megfogalmazni, az így szólna: Isten Szentháromság. Az ikonográfia egybefonódó körökkel, háromágú gyertyával, három különböző korú férfiarccal vagy a személyek jól ismert ábrázolásával mutatja be a titkot. Mégis talán Andrej Rubljov 1411 körül készült ábrázolása a legismertebb. Az isteni természetüket jelző ruhákba öltözött három személy egy asztalt vesz körül. Minden a Fölségeshez méltó aranyban ragyog. Tekintetük egymás felé és kifelé is irányul. A kehelynek helyt adó asztal erőteljes perspektívája az ikon szemlélőjénél ér véget. Mintegy nálam csúcsosodik ki. Bevon a Háromság közösségébe.

A Szentírásban nem szerepel a Szentháromság kifejezés, mégis, a kereszténység legbelső titkához érkeztünk el. Ha egy rövid meghatározással kellene összegezni: Isten = szeretet (1Jn 4,8). Ez a világegyetem legrövidebb, egyben legösszetettebb egyenlete. Valóságos misztérium. És ahogy az egy egyenlethez illik, a két oldalán azonos értékek vannak. Ahol Istent értek, mondok, tapasztalok, oda be kell tudni helyettesíteni a szeretetet. Valamint minden olyan helyzetben, amikor szeretetet élek meg, vagy találkozom a szeretet megnyilvánulásával, akkor az valódi találkozás Istennel. A keresztényeknek átütő üzenete van mindenki számára, mert a Szeretet-Isten megmutatásával a minden emberben benne rejlőt nevesítjük meg. A legelesettebb ember, aki évtizedek óta él a társadalom peremén, is elmondhatja, hogy egyszer szerették. Ha csak egy órára vagy egy fél napra is, amikor igent mondtak rá, az szeretet volt, azaz Isten volt.

Ahol szeretet van, ott hárman vannak: én és te meg a szeretet. Én: akiből kiárad a szeretet, te: aki befogadod, és maga a szeretet. És mivel a legnagyobb önközlés, a legteljesebb adás maga a személy, ezért a szeretet is csak személy lehet. Itt értünk el Istennek a szeretetben feltárulkozó és egyben háromságos közösséget rejtő titkához.

A szeretetben, csakúgy, mint Istenben, hiszünk, azaz bizalommal fogadjuk el jelenlétét. Ahogyan a legtöbb ismeretet nem saját kísérletek vagy kutatások eredményeként tudok a magaménak. Elhiszem, ráhagyatkozom, mert hiteles embertől, tanártól, paptól származik. Bizalommal vagyok nyitott a közvetítőre, tehát elhiszem neki. Szent János így összegzi: Megismertük a szeretetet, és hittünk benne (1Jn 4,16).

A nemrég szentté avatott Newman bíboros így vall minderről az igazságkeresés szenvedélyes szavaival: „A szeretet mintegy az az anyag, amelyből minden kegyelmi ajándék kialakul. A szeretet a szentség magva. A hit a vallás, a szeretet pedig a szentség első eleme. S amint a szentség és a vallás különbözők, s mégis egybeolvadnak, így van a szeretettel és a hittel is. A hit legfeljebb hősöket terem, a szeretet azonban szenteket szül. Hittel a világ fölé tudunk emelkedni, a szeretettel azonban Isten trónusa elé. (…) A szeretet építi a hitet, és nem a hit a szeretetet.”

Magyar Kurír