Szent II. János Pál pápa az isteni irgalmasság vasárnapjának nyilvánította ezt a vasárnapot Szent Fausztina nővér magánkinyilatkoztatása alapján. Az Apostoli Penitenciária 2002. június 29-én kelt dekrétuma szerint teljes búcsút nyerhetnek azok, akik a szokásos feltételeket teljesítik (gyónás, áldozás, imádság a Szentatya szándékára). A búcsú elnyerésére minden templomban vagy kápolnában van lehetőség. Részleges búcsú akkor nyerhető, ha a hívő az irgalmas Jézushoz fordul imádságával.

Az utolsó vacsorán Jézus nyugtatta tanítványait: jobb nektek, ha elmegyek, majd kis idő múlva történő viszontlátásáról, a Lélekről beszélt, aki megdicsőíti őt, és elvezeti tanítványait a teljes igazságra (Jn 16). E szavak beteljesedése az Úr húsvéti megjelenése, mert a tanítványok ekkortól látnak, a Lélekben részesednek, aki vezeti őket a megértésben, a befogadásban.

A Mester visszatér, a sírban fekvő felkelt, immár közöttük áll, tehát él. Ő az Úr, hiszen csak a szolga van a porban, a szenvedő Szolga felemeltetett. János evangélista e vasárnap esti találkozásnál nem beszél kétségekről, hanem hangsúlyozza, biztosan tudják, ki van közöttük, és bár kint ismét sötétség van, mint az utolsó vacsoránál, annak szomorúsága Jézust felismerve örömre változik: az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít (Jn 1,9). Tehát az új teremtés első napja ez, amikor felragyog a Világosság, a Lélek rájuk lehelésével pedig a tanítványi közösség is újjászületik, ők az elsők, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek (Jn 1,13).

Majd Jézus érintésre kínálja nekik oldalát, amelyből víz és vér ömölt (Jn 19,34), hogy onnan élet és bocsánat fakadjon. Az értük vállalt sebek megérinthetőségével Testét adja át, amely eléjük tárja: a szeretet erősebb, mint a halál. Adta már Testét a kenyérszaporításban, azt mondva: aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, az benne marad és ő benne, annak örök élete van, és eljut a feltámadásra (vö. Jn 6). A látás húsvét estéjén ismét hitre vezet, felismerésre: Krisztus szándéka az, hogy a kenyérben feltámadott életét adja nekünk, annak kiosztása pedig az isteni élet továbbadása: ahogy az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket (Jn 20,21). Ennek legfényesebb jele, hogy a feltámadás és az isteni életben való részesedés ünneplése az első pillanattól kezdve összekapcsolódott a kenyértörés rítusával, azaz az Eucharisztia a Lélek első megtanított húsvéti igazsága, amelyben a keresztáldozat megdicsőülten van jelen. Ez az egység tükröződik a Jelenések könyve mennyei látomásában, ahol a kereszt már életfaként áll előttünk, a Gyümölcs pedig a róla levett szent Test, a győztes jutalma az Isten paradicsomában (vö. Jel 2,7).

Ezek után János evangéliumában nem találunk utalást a mennybemenetelre, és nem hozza a végítélet nagy képeit sem, mert számára Krisztus felmenetele megtörtént a kereszt trónja, valamint a feltámadás által, azóta pedig az Eucharisztiában magához vonz mindeneket (vö. Jn 12,32), hiszen ott Isten országának ideje (…) belép ennek a világnak bukott idejébe, hogy mi, az Egyház, fölemelkedhessünk a mennybe, és az Egyház átváltoztasson „azzá, ami” – Krisztus testévé és a Szentlélek templomává (A. Schemann).

A pap által felemelt és felmagasztalt Krisztus-test látásakor a Sebével való érintkezés ma is sebünk gyógyulása, a hit, a látás és a felismerés egysége. Arra, amik vagytok, mondjatok Áment, válaszotokkal tegyetek rá pecsétet. Mert halljátok: Krisztus teste – s válaszoljátok: Ámen. Légy Krisztus testének tagja, és ezt a te Ámeneddel valósítsd meg. (…) Teljesítsd be azt, ami vagy! (Szent Ágoston) Az ekkor mondott ámen pedig Tamás Én Uram, én Istenem (Jn 20,28) hitvallásának megszólaltatása.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír