A nagyhét virágvasárnappal kezdődik. Együtt indulunk az örök áldozat helyére Jézussal, hasonlóan a jeruzsálemi néphez. Jézus nem kedvelte a tömeg rajongását. Akkor is elmenekült, amikor a csodás kenyérszaporítás után a nép királlyá akarta tenni. Most miért hagyja? Tanít, hogy átéljük dicsőítését, azért, hogy jobban megértsük szenvedését, amely a kereszt elhagyatottságán át vezet az Atya dicsőségébe. Hányan vannak, akik csak a diadalmenetben akarják elkísérni? Addig minden jó és szép, amíg hozsannázni lehet, amíg felújított katedrálisokban pompás liturgikus ruhákban szerepelhetsz. Vagy elismerésben tündökölsz egy jól elvégzett munka után. Oda állsz, ahol a rivaldafény téged is érhet! De mit teszel akkor, amikor ott találod magad a keresztedet hordozva? Talán egy csendes hétköznapi liturgiában, ahol rajtad kívül csak egy-két ember van a templomban. Egy meg nem értettség, egy igazságtalan döntés főnököd, elöljáród részéről vagy egy váratlan betegség. El akarsz-e menni Jézussal egészen a Kálváriáig, ahol emberi méltóságától dicstelenül megfosztva, a kereszten haldokolva mindörökre győzedelmeskedik a bűnön és a halálon? Akarsz-e csatlakozni Krisztus érted vállalt megaláztatásához, szenvedéséhez, hogy hozzá hasonulva legyőzd az ellenséget, a bűnt? Vedd észre, hogy az ő útja a te utad, az ő keresztje a te kereszted! Krisztus, akit Izajás próféta Jahve Szolgájaként ábrázolt, az Atya akaratát teszi. Vele együtt akarja bemutatni az emberek üdvösségének áldozatát. Tanítványai elhagyják, Júdás elárulja, Péter megtagadja, a törvényszék elé hurcolják, majd onnan a Koponyák hegyére, és keresztre feszítik. Miért tette Jézus ennyire semmivé önmagát? Ennek oka a szeretet. Az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni, és a szeretet az emberek iránt, akiket össze akar békíteni az Atyával. Kiüresítette magát szeretetből. Lehet, hogy soha nem kell feláldoznod az életedet testvéreidért. De a hétköznapok szeretetáldozatait mindig meghozhatod. Jézus aláveti magát a főpapok legbrutálisabb testi és lelki kínzásainak: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha ő a Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk.” Nem elég, hogy a testét agyonkínoztatták, a felismerhetetlenségig összeverették, még a lelkét is összetörik gúnyolódásukkal, mert a Messiás a „hagyomány” szerint nem szenvedhet.

Kérlek, fontold meg Jézus szenvedését annak véres valóságában, hogy felismerd: ő valóságos Isten, aki a Szeretet, s egyben valóságos ember, és mint ilyen, szenvedett. A tömeg örömmel vonul Jeruzsálembe, azt gondolja, eljött a Messiás, eljött a szabadulás. Jézus mindjárt elűzi a rómaiakat, és visszatér a béke és a boldogság! Ne feledjük, hogy ez az a tömeg, amelyik napokkal később pár garasért már azt üvölti: „Keresztre vele!” Ő nem a tömegért jött, hanem érted, az elbukott emberért! Jézus kiüresítette magát, a testvéred lett. Megosztotta örömeidet, szenvedéseidet és még a halált is, hogy már itt, a földön részesedj isteni természetében. Kapcsolódj be a szent három nap eseményeibe. Ne felejtsd el, hogy a feltámadás öröme csak a kereszthalál után következik, és az érti meg üzenetét, aki végigjárja Jézussal a Kálváriára vezető utat is. Induljunk? 

Magyar Kurír