Amikor reggel fölkel a nap, a sötétből világosság lesz. Visszatérnek a színek. A fény sok mindent láthatóvá tesz, amit oly szívesen elrejtenénk a homályban. Ám Jézus nem a félhomály embere. Nikodémust, aki fél, és ezért éjszaka keresi föl a Mestert, felszólítja, hogy szülessen újjá. Ez pedig azt jelenti, hogy lépjen ki a fényre. Ott és csakis ott van esély arra, hogy fény derüljön a teljes igazságra. Minél nagyobb a sötétség, annál több fény kell, hogy bevilágítsa. Ezért néha át kell élnünk a sötétséget, hogy azután beengedjük a fényt. Ez a misztikusok tapasztalata. A fény vakít: ha túladagoljuk, nem látunk semmit.

Egy társadalom csak akkor lehet nyugodt, ha igazságszolgáltatása objektivitásra törekszik. Ám a bírósági rendszerekbe is hiba csúszhat. Elképzelhetetlen például, hogy egy bíró úgy akarná megmenteni elítéltjét, hogy közli vele: majd én leülöm a rád kiszabott börtönbüntetést. Az Újszövetség legszebb mondata, amelyben az egész kinyilatkoztatás benne foglaltatik, nem kevesebbet állít, mint ezt: Isten magára vállalta a mi büntetésünket. Benne nem csak értünk lüktető szent harag van, hanem mindenekfölött határtalan irgalom.

A Biblia egyik leggyakrabban használt fogalma az irgalom. A választott nép sokszor megtapasztalta, hogy hűtlensége ellenére egyedül Isten irgalmára számíthat. Az Egyiptomból való szabadulással kapcsolatban ezt olvassuk a Biblában: „Láttam népem nyomorúságát. Fülembe vettem kiáltását, elhatároztam, hogy megszabadítom.” Isten szabadító, aki „nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen”. A babiloni fogságból is Isten váratlan irgalma szabadítja meg népét. Ezért énekli a zsoltáros: „Dicsérjétek az Urat, mert jó, mivel irgalma örökkévaló!” Az Atya irgalmas szeretetének csúcsa, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Világunk mégsem lett teljesen rossz, megvetésre méltó, halálra szánt; éppen ellenkezőleg: Isten szeretetének középpontja marad továbbra is. Ennek a szeretetnek a bizonyítéka Jézus eljövetele, tanítása, végül megváltó halála és föltámadása. Nemcsak a kánaáni asszony, a holdkóros fiú apja vagy a jerikói vakok kiáltanak hozzá így: „Uram, irgalmazz nekünk!” Egyházunk is ebből az isteni irgalomból él, fölfedezve, hogy egyedül Jézusban van az igazság. Jézus tanításából tudjuk, hogy a mennybe jutás feltétele is ez az isteni irgalom: „Legyetek ti is irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” Azokhoz, akik gyakorolják az irgalmat, így szól majd a király az utolsó napon: „Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdete óta nektek készített országot!”

Jézus nem akar ítéletet mondani fölöttünk. (Kimondjuk azt mi, sajnos, magunk fölött.) De Isten időt hagy nekünk, újra és újra talpra állít, megtisztít a bűneinktől, letöröl rólunk minden szennyet, s újra elindít a jó úton, mert ennyire szeret minket. „Legyetek jók, ha tudtok” – cseng a fülünkben Néri Szent Fülöpnek a róla készült filmben is visszhangzó üzenete: Legyetek irgalmasok mindenkihez, mosolyogjatok, mert Isten szeret titeket. Mindez hozzátartozik a mai úgynevezett laetare vasárnap, azaz örömvasárnap üzenetéhez. Segítsen minket a kiengesztelődés, az őszinte bűnbánat, hogy a nagyböjti készület útján járva eljussunk húsvét hajnalragyogásának, a feltámadott Jézusnak befogadására!

Magyar Kurír