A mai elmélkedésünk az üdvösség történetének első lapjaival kezdődik, amikor a férfi és a nő a kígyó hazugsága következtében nem engedelmeskedik Isten szavának. Elveszítik az Istennel való bensőséges közösséget. A számonkérés idején pedig Ádám Évára, Éva a kígyóra próbálja áthárítani a felelősséget. Az első bűn és következménye kihat az egész emberiségre. A gonosz ugyanezzel a módszerrel kísért ma is. Isten azonban megkönyörül az emberen, és megígéri a Megváltót: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékaid és az ő ivadékai közé; ő széttiporja a fejedet” (Ter 3,15). A sátán ettől kezdve ellenségének tekinti az embert, és el akarja pusztítani a bűnben. De maga az Úr jön el az idők teljességében, hogy helyreállítsa az embernek az Atyával való kapcsolatát. Az asszony ivadéka, Mária fia véget vet a sátán hatalmának.

Jézus bejárta egész Galileát, és ördögöket űzött ki az emberekből. A nép lelkesedett érte. Az írástudók pedig megvádolják: hatalmát Belzebub befolyásának tulajdonítják. Aljas vád ez. De Jézus megválaszol nekik: „Ha a sátán saját maga ellen támad és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul” (Mk 3,26).

Jézus betekintést enged a sátánnal való küzdelmébe. Példabeszédben mondja el: „Senki sem törhet be az erős ember házába és nem rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt. Csak azután foszthatja ki a házát.” Jézust az ördöggel való szövetkezéssel vádolják. Ezért utal a sátánnal folytatott küzdelmére. Lukács valamivel részletesebben mondja el a példabeszédet. „Amíg az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van a vagyona. De ha egy erősebb megtámadja és legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és a zsákmányt szétosztja.”

Ezt a kozmikus arányú küzdelmet látja előre a próféta, amikor ezt mondja: „Miért, hogy nemzetek háborognak? (…) Fölkelnek a föld királyai az Úr ellen és az ő Fölkentje ellen. (…) Repesszük el rabláncukat, hajítsuk el igájukat! (…) Mosolyog a mennyben lakozó. Neveti őket a Mindenható. Majd mondja fiának: »Jobbom felől foglalj helyet. Míg lábad alá zsámolyul alázom minden ellenségedet«.” (Zsolt 110,1) Ezt a világot átjáró harcot Isten a sátántól elragadott fegyverekkel vívja: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket” – idézi Szent Pál Jób könyvéből.

A sátán a kereszttel akarta legyőzni és megsemmisíteni Jézust és művét. Krisztus ezt veszi ki a kezéből, és így a saját fegyverével győzi le a sátánt.

Ezután jön Jézus anyja és rokonai, mert szeretnék látni őt. Sokféle hír keringett akkoriban Jézusról. Aggódva érkezik Mária és a hozzátartozók. A tömegen keresztül hallják Jézus válaszát: „Aki teljesíti Atyám akaratát, az az én testvérem és anyám.” Ha követjük példáját, elfogadjuk és teljesítjük az Atya akaratát, akkor olyan bensőséges kapcsolatba kerülünk vele, hogy az hasonló lesz a legszorosabb családi kapcsolatokhoz. Meghív minket a Szentháromság szeretetközösségébe. Abba a valóságba, aki Isten maga. Oda, ahol az ember a kezdetkor volt, a bűnbeesés előtt. Isten értünk lett emberré és üresítette ki önmagát. Az ő halála vezet ki minket a halálból, mert az örök életre lettünk teremtve. Azért, hogy ott legyünk, ahol ő van. Keresed-e, teljesíted-e az Atya akaratát?

Magyar Kurír