Az egyik háziorvos, amikor gyógyíthatatlan beteghez hívták, mielőtt eltávozott a beteg ágyától, megemlítette a hozzátartozóknak, hogy hívjanak hozzá papot. Ez kódolt üzenet volt, ami azt jelentette, hogy a beteg emberi számítás szerint már nem gyógyul meg. Vannak rossz hírek, kellemetlen információk, amelyek közlése nagy gondot okoz. Hogyan mondjuk meg valakinek, hogy gyógyíthatatlan, hogy halálos beteg? Hiszen ha valamit, akkor ezt igazán tudnia kell. De hogyan tudassuk vele? Az orvos, a beteg, a hozzátartozó mind másként élik át ezt. Keresztelő Szent Jánost arra választotta ki az Úr, hogy megmondja az embereknek: baj van, halálos betegek, de ha ezt és ezt megteszik, akkor megmenekülnek. Keresztelő János próféta, Isten embere, aki tudja, hogy életet kell menteni, gyors beavatkozásra van szükség. Érzéstelenítővel vagy anélkül. Egyértelműen megmondta mindenkinek, aki kérdezte, hogy mit tegyen. Ha az ember eljut addig, hogy feltegye a kérdést, mit tegyen, akkor nyugodt lehet, megjön a válasz is. Persze csak akkor, ha a cselekvési szándéka komoly, s nem csak úgy tesz, mintha…

Ha valaki elmegy a problémájával a pszichiáterhez és megkérdezi, mit tanácsol, hogyan kerülhet ki a bajból, amiben van, a pszichiáter nem mondja meg neki. Az is a gyógyulás útja és eszköze, hogy nem mondják meg az illetőnek, mit tegyen, hanem rávezetik, hogy magától ismerje fel a kiutat.

Keresztelő János azonban egyenesen válaszol a kérdezőnek. Nem biztos, hogy az ott lévők mindegyike örül a válasznak, de most legalább tudja, mit kell tennie. Máskülönben esetleg nem jönne rá. Akinek két ruhája van, hogyan találhatná ki, hogy a kiút az, ha az egyiket odaadja annak, akinek egy sincs? A bankár magától honnan jönne rá, hogy a vagyont nem szorozni kell, hanem osztani? A katona felismerné-e magától, hogy nem akkor erős, ha használja a fegyverét, hanem akkor, ha nem? Vajon a vámosok, a farizeusok, a katonák kérdéseire mit válaszolna Keresztelő János? S a pedagógusoknak, a diákoknak, a munkanélkülieknek, a nyugdíjasoknak, a politikusoknak, a számítástechnikusoknak, a bányászoknak mit mondana? Advent van. A kérdés feltevésének ideje. És a kérdés így hangzik: én mit tegyek?

Jézushoz is mennek: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Mit tegyünk ezzel az asszonnyal, akit éppen most…? Hogyan imádkozzunk? Melyik a legfőbb parancs? Szabad-e adót fizetni a császárnak? Telis-tele van az evangélium föltett kérdésekkel. Bármelyikünk kérdezhetné ezeket, hiszen az életből fakadnak. De kérlek, várd meg a választ is!

Örvendetes vasárnap van – az öröm vasárnapja. Az öröm az, hogy van válasz a kérdéseinkre, legyenek azok bármilyen kínzóak. Van válasz, csak kérdezni kell.

Nikosz Kazantzakisz Zorbász, a görög című regényében Zorba mindig táncol. Akkor is, ha nem szól a zene. „Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan” – mondja, ha kérdezik. A regény légköre olyan, mint korunké, amikor nem könnyű pozitívnak és optimistának lenni, ám Zorba mégis az. A végén elhangzik a kulcsmondat, amely összegzi Zorba filozófiáját: „Megvan magában minden, csak egy kis őrültség hiányzik. Különben mi értelme van az életnek?” Vagyis a sok munka rendben van, de mellette azért ne felejtsünk el örülni az életnek.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír