Az egyházi év vége felé tartunk, és Jézus egyre inkább az utolsó ítéletre irányítja a figyelmünket. A keresztény ember úgy éli meg a mindennapokat, hogy közben már a horizontot szemléli, úgy cselekszik, és azért is vigyáz a cselekedeteire, mert tudja: a jövőjét alakítja, a földit és a túlvilágit is. Azért tud jelen lenni minden pillanatban, mert tisztában van vele, hogy csak ez van a kezében: a múlt elmúlt, és a jövőből csak annyi biztos, hogy majd Krisztus elé állunk. Ezért igyekszik minél teljesebb életet élni.

A tíz szűzről szóló példabeszéd nagyon komolyan elgondolkodtat bennünket életünkről, krisztusi életalakításunkról. Nem szeretünk olyanokat hallani, hogy a meghívottak közül, akik pedig a hagyomány szerint a vőlegény közeli ismerősei voltak, nem mindenki jut be a menyegzőre. Pedig Jézus más helyeken is figyelmeztet erre bennünket. Kell valami több annál, mint hogy csak egyszerű tagok vagyunk. Az okos szüzek könyörtelensége is elgondolkodtató: vajon miért nem adnak olajat társaik lámpásába jó keresztény módjára? A mai evangélium egyik nagy tanítása, hogy van, amit nem lehet adni. Van, ami nem rajtunk múlik, van, hogy nem tudunk segíteni. A magyarázók ezt a részt szívesen használják arra, hogy az okosság erényéről beszéljenek. Én is ezt teszem ma. Az Egyház tanítása négy sarkalatos erényről beszél, ezek: az okosság, az igazságosság, a lelki erősség és a mértékletesség. Ezek köré szerveződik a többi erény. Az okosság a sarkalatos erények sorában az első, mely az értelmet képessé teszi arra, hogy konkrét esetben ki tudja választani a lehetséges cselekvések közül a leginkább célravezetőt, a helyeset és jót.

A Magyar katolikus lexikon jól összefoglalja az okosság erényének jellemzőit. Az okosság értelmi erény, az értelem jó készsége a cselekvés irányítására, ami alapvetően függ a lelkiismeret tisztaságától. A bölcsességtől a konkrétsága különbözteti meg. Ellentéte pedig az oktalanság, az esztelenség. A Szentírásban főként a bölcsességi könyvekben szerepel úgy, mint az istenfélelem társerénye. Az Újszövetségben a gondos előrelátás erénye, ezt látjuk ma az okos szüzeknél. Ha azonban az ember célja rossz, okossága is rosszá válik, s vesztét okozza; ez a test okossága. Az okosságot ugyanakkor nem szabad összetéveszteni sem a félénkséggel (habozás), sem a ravaszsággal (kétszínűség).

Az ókorban az okosságot „auriga virtutum” (az erények kocsisa) névvel illették: szabályt és mértéket szabva neki irányítja a többi erényeket. Közvetlenül az okosság vezérli a lelkiismeret ítéletét. Az okos ember ezt az ítéletet követve dönt és rendezi el magatartását. Allegóriája a három arc (például Tiziano egyik festményén a kutya-, az oroszlán- és a farkasfej), amely az emlékezettel, az értelemmel, a tanulékonysággal és az előrelátással uralja a teljes időt, a múltat, a jelent és a jövőt.

Az erények cselekvésre indítanak bennünket, és a mai evangélium nem ijesztgetni akar, hanem bátorítani, hogy cselekedjünk, hogy az okosság erényével éljünk. Úgy éljünk a meghívottságunkkal, Isten kegyelmi adományaival, hogy készüljünk okosan a jövőnkre, a vele való találkozásra.

Magyar Kurír