Újév napján Szűz Máriát, Isten Anyját ünnepeljük. Máriára figyelünk, aki által megszületett a világra az Üdvözítő, és aki óvta, gondoskodott róla. Isten bennünk is meg akar születni, a keresztség révén gyermekeivé fogad bennünket, kegyelme erősíteni akar bennünket naponta. Máriára figyelve mi is óvjuk magunkban a kegyelmet, és engedjünk egyre nagyobb teret az életünkben Istennek. 

Az első olvasmányban a legősibb áldásformulát, az ároni áldást hallottuk. „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!”

Miért is olyan szép és különleges ez az ősi áldás? Talán az egyik oka ennek az, hogy nem egy közösségnek szól, hanem nagyon személyes: jó tudni, hogy nem csak egy szám vagyok, hanem Isten személyesen is gondol rám, személyesen készít nekem áldást. Oltalmat kér az áldó főpap, s a pusztában vándorló népnek ez különösen sokat jelentett, hiszen a szélen lévők, az el-elmaradók ki voltak téve a rablók, a vadállatok fenyegetésének és a reményvesztettség állapotának. Oltalmazzon bennünket az Úr attól, hogy így érezzük magunkat: fenyegetve, reménytelenül! Vándorló népének, az Egyháznak tagjaként bátran zengjük az idei évben a szabadító Isten dicséretét, és ne engedjünk a magány, a bezárkózottság, a reménytelenség kísértésének!

„Ragyogtassa rád arcát az Úr és legyen hozzád jóságos!” – Amikor a nagy tömegben észreveszünk egy ismerőst, felragyog az arcunk, máshogyan figyelünk, másként nézünk ki.
Isten ránk ragyogó arcában felfedezhetem a személyes, nekem szóló szeretetét, és ragyogó arcom megszünteti a másik ember idegenségét, távolságát. Milyen szép lenne, ha tudnánk őszintén élni, ha elfogadnánk, hogy a másik ember is olyan, mint én! Ha nem hatalmaskodnánk, nem uralkodni akarnánk a másikon, hanem örülni a létének, életének, ha őszintén bele mernénk nézni a szemébe.

„Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!” – Testvérek, Isten Jézus Krisztusban felénk fordította az arcát, és üdvösséget szerzett nekünk. Ha őt szemléljük, ha a bűnbánatban megtisztulva újból és újból hozzá megyünk, akkor megérezzük üdvösséget adó kegyelmét. 

A mai evangéliumban pásztorok mentek Jézushoz, akik beszámolnak az angyaloktól kapott hírről, majd hazatérnek, és dicsérik, magasztalják Istent mindazért, amit láttak és hallottak. Sokféle ember fordul meg Jézus jászlánál; a pásztorok az angyalok szavára jönnek, és mintegy bizonyságot keresnek és találnak is. A mi angyalaink is újból és újból hírt adnak nekünk a köztünk lévő Istenről, aki az üdvösségünket munkálja. A mi angyalaink is a másik felé akarnak vezetni bennünket, közösségbe hívnak, ahol dicsérni és magasztalni lehet Istent. Vegyük komolyan az angyalaink szavát, akik Isten szavát közvetítik nekünk, véssük mi is szívünkbe a Szentírás egy-egy gondolatát, ami a beteljesedésről, a bizalomról, a reményről üzen nekünk. Ma pedig arról, hogy Isten személyesen hajol le hozzánk, egyenként, és oltalmat, üdvösséget, jóságot ígér nekünk. Tegyük mi is oda magunkat az új évben, járjunk Isten nyomában! Ámen.

Magyar Kurír