A honfoglalás 1000. évfordulójára kapta meg országunk XIII. Leó pápától azt a bullát, amely alapján Szűz Máriát a Magyarok Nagyasszonya tiszteletével illetjük. Többféleképpen tiszteljük Máriát, több titulusa van: Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogaszszony, Sarlós Boldogasszony, Szeplőtelen Fogantatás, Fájdalmas Anya, és még sok más ezeken kívül is. A Magyarok Nagyasszonya ünnep és megszólítás azonban nem csak a Szűzanyának szól, hanem a nemzetnek is; hogy viselheti, szertartásaiba beleszőheti, ünnepelheti Magyarok Nagyaszszonya ünnepét.

1955 óta lobog az Európai Unió kék zászlaja, rajta a tizenkét csillaggal az európai népek egységének jeleként. Keresztényként hihetjük, nem véletlen, hogy az Európa népeinek egységét szimbolizáló zászlót éppen december 8-án fogadták el. És hihetjük azt is, hogy a Jelenések könyve Asszonyának fején lévő, tizenkét csillagból álló koronáról van szó (Jel 12,2) az uniós zászlón. Éppen ezért is érdekes, hogy miközben a történelem során, különösképpen a kora középkortól kezdődően, Mária alakja beleszövődött az európai népek sokszor egymással is harcoló közösségébe, azt is tapasztaljuk, hogy egy-egy nemzet kivívta magának a jogot, hogy Máriát mint saját patrónáját tisztelje. Így lett a világ népeinek közösségében a nemzetállamok megtestesítője is a Boldogságos Szűz, akit mi ma Patrona Hungariae-nek nevezünk, a Magyarok Nagyasszonyaként tisztelünk. Azt a kreatív és hatékony védelmet reméljük tőle, hogy miközben minden keresztény mennyei édesanyja, ezzel egyidőben a nemzetek is remélhetik pártfogását, hogy megmaradjanak útjukon, hitükben, nemzeti azonosságukban.

1989 augusztusában, a szovjet birodalom összeomlása után ott álltam Mariazellben a zarándokhely temploma előtt, amit éppen tataroztak. Az állványzaton egy hatalmas táblán a következő felirat volt olvasható: Köszönjük neked, Mária, hogy szabadok vagyunk! Német, orosz, szlovák, román, cseh, lett, litván, észt és még ki tudja, milyen nyelven szerepelt a köszönet, meg persze magyarul. Akkor értettem meg először, mit jelent a Nagyasszony. Hogy a nemzeteknek van Nagyasszonyuk, hogy a magyaroknak van Nagyasszonyuk.

A nagyasszony alakja a középkorra nyúlik vissza. A nemesi udvarházak nagyasszonyainak sok mindenhez érteniük kellett az udvartartás körül. A nemesi udvarban a személyzet létszáma gyakran elérte a száz főt is. Hogy tevékenységüket rendben végezzék, azt a nagyasszony irányította. Ismernie kellett a gazdaságot és a gazdálkodást, jártasnak kellett lennie a pénzügyekben, tudnia kellett igazságot tenni és békíteni a ház népét. Sőt, valamelyes még a harcászatban is otthon voltak az asszonyok: ha a férjüket az országos ügyek, a politika, esetleg a háború hosszabb időre elszólította otthonról, a betörő támadásoktól meg kellett tudni védeni a várat, a birtokot, az udvart. A nagyasszony szerepe tehát óvó, védő, békítő, segítő, elosztó szerep. Így amikor az első királyunk, Szent István országát Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta, jól tudta, mit tesz. Gondoskodását, pártfogását, női, asszonyi, anyai segítségét nyerte el.

Köszönjük neked, Mária, hogy szabadok vagyunk, hogy új reménység támadt hazánk egén. Kérünk, kísérd figyelemmel nagyasszonyi pártfogásoddal, ami ezekben az években történik velünk!

Magyar Kurír