A mai evangélium már a karácsony ünnepére készít elő bennünket. Az olvasmányok mutatják, hogy Isten ennek a nagy misztériumnak a kezdeményezője. Nem mi kértük, még elképzelni sem tudtuk, egyedül ő volt a kezdeményező. Üdvösségünkért tette azt, hogy közénk érkezett, hogy kapcsolatba léphessünk vele. A neve valóban: Emmanuel, velünk az Isten. 

Az olvasmány erősen aláhúzza ezt az isteni kezdeményezést. Izajás ezt mondta Ácház királynak: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől.” Ácház nem akart kérni, nem akarta, hogy Isten közbelépjen. Álszent módon válaszolt: „Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.” Úgy tartották a választott népben, hogy látványos jelet kérni annyit jelent, mint próbatételnek kitenni Istent, mintha kényszerítenék valamire. De itt nem erről volt szó: Isten maga szólította fel a királyt, hogy kérjen jelet. Ácház király elzárkózására Isten nem adta fel tervét, hanem még nyilvánvalóbban kinyilvánította szeretetét: „Az Úr maga ad nektek jelet: íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmanuelnek nevezi, ami annyit jelent, velünk az Isten.”

Vigasztaló tudni, hogy még ha mi nem is kérjük, Isten közbelép szünet nélkül, és eláraszt minket kegyelmeivel. Szent János első levelében olvashatjuk: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül” (1Jn 4,10). 

Az evangélium ennek a megígért jelnek a beteljesedését mondja el. Az evangéliumi elbeszélés így kezdődik: „Kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől.” Ezért meglepő a feltételezés, hogy Szent József kételkedett volna Máriában. Ignace de la Potterie, a neves belga biblikus így fordította azt a verset, ahol az angyal szól Szent Józsefhez: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, jóllehet a benne fogant lélek a Szentlélektől van. Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el.” (Mt 1,20–21) Szent Bernát mondta erről egy prédikációjában: „Az ok, ami miatt József el akarta hagyni Máriát, ugyanaz, ami miatt Péter kérte az Urat, hogy távolodjon el tőle: „Távozz tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok” (Lk 5,8). Vagy ami miatt a százados azt mondta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy házamban jöjj!” (Lk 7,7) Csodálkozol, hogy József méltatlannak ítélte magát, hogy társa legyen ennek az áldott állapotban lévő Szűznek, pedig látod Szent Erzsébetet, ő is csak tisztelettel teljes félelemmel tudja elviselni jelenlétét. Mert ezt mondta: „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?” (Lk 1,43) Íme, ez az, amiért József el akarta hagyni Máriát.

Az Istennel, a szenttel való találkozás mindig félelmet vált ki a bűnös emberből, akik mi is vagyunk. De a vele való találkozást mindig Isten kezdeményezi, aki pont azért közeledik hozzánk, hogy megváltson, átalakítson, megszenteljen. Ezért mondta az Úr Szent Péternek: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel” (Lk 5,10). 

Szent József félelmét az angyal, Szent Péterét az Úr Jézus bátorító szavai oszlatták el, és rámutattak arra a csodálatos küldetésre és felelősségre, amit az üdvösség történetében kell majd betölteniük. Szent II. János Pál pápa pedig beiktató beszédében mindnyájunkat megszólított, amikor ezt mondta: „Ne féljetek Krisztus körül összegyűlni és elfogadni az ő hatalmát! (…) Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat! (…) Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!”

Az Isten Fia megtestesülése az Isten rendkívüli terve. S ehhez tartozik egy rendkívüli jel is: A szűz fogan és fiút szül, s ő lesz az „Isten velünk”. Az izajási jövendölésről, az Emmanuelt szülő szűzről írta XVI. Benedek pápa, hogy ez egy „várakozó ige”; nem értette sem a próféta, sem az ószövetségi hagyomány, csak akkor lett érthetővé, amikor beteljesedett: „A próféta jövendölése olyan, mint egy sajátosan megformált kulcslyuk, amelybe a kulcs, Krisztus pontosan beleillik” – idézett XVI. Benedek egy neves biblikust. Majd így folytatta: „Egy ige a Krisztus előtti 732-es évből, amely addig érthetetlen volt, Jézus Krisztus fogantatásának óráján valósággá lett – hogy Isten valóban nagy jelet adott, amely az egész világnak szól.” 

Isten szeretetből teremtette a világot, szeretetét ismertük meg a kinyilatkoztatásból, és mindennek teljessége valósult meg karácsonykor, amit Szent János tömören így fogalmazott meg: „Az Ige testté lett” (Jn 1,14). Ezért nekünk is szól az angyali üzenet: Ne féljetek!

Magyar Kurír