A nagyhét Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulásával kezdődik. Ő mindig ellenezte a nyilvános megjelenést. Elmenekült, amikor a nép királlyá akarta tenni. Most hagyja, hogy diadalmenetben kísérjék. A mai liturgia szemlélteti Krisztust, az örök Királyt, hogy majd jobban megértsük megalázó szenvedésének értékét. Nemcsak a diadalmenetben akarom elkísérni őt, hanem el akarok menni vele egészen a Kálváriáig, ahol a kereszten haldokolva legyőzi a bűnt és a halált. Akarsz-e csatlakozni Krisztus érted vállalt szenvedéséhez, hogy hozzá hasonulva legyőzd az ellenséget, a bűnt? Vedd észre, hogy az ő útja a te utad is, az ő keresztje a te kereszted is!

Csak a végtelen szeretet magyarázhatja meg számunkra Isten Fiának megalázkodását. Izajás jövendölése a szenvedő szolga titkába vezet be minket. Mi ez az alávetettség? Krisztus, akit a próféta Jahve szolgájaként ábrázolt, egészen az Atya akaratát teszi. Vele együtt akarja bemutatni az emberek üdvösségének áldozatát. Látjuk őt, amint tanítványai elhagyják, Júdás elárulja, Péter megtagadja, a törvényszék elé hurcolják, onnan a Koponyák hegyére, és ott keresztre feszítik. Mi az oka annak, hogy Krisztus ennyire semmivé tette önmagát? Egyetlen oka van: a szeretet! Szeretet az Atya iránt, akit meg akar dicsőíteni, és szeretet az emberek iránt, akiket össze akar békíteni az Atyával. Kiüresítette önmagát szeretetből!

Mi, keresztények is szerethetnénk így, mert Krisztus él bennünk! Lehet, hogy életed során soha nem fogják azt kérni, hogy áldozd fel magadat testvéreidért. De amit Isten biztosan kér tőled, az az, hogy szeresd őket most, ma, holnap, mindvégig, a végsőkig, egészen addig, hogy te is elmondhasd: minden beteljesedett.

Jézus kínszenvedésében a legvégsőkig lemond istensége jogairól. Annyira kiüresíti, hogy aláveti magát a kereszt kegyetlen büntetésének és a legkeserűbb bántalmaknak. „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha ő a Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk.” Micsoda aljasság! Nem elég, hogy emberi testét agyonkínoztatták, a felismerhetetlenségig szétverették, most még gúnyosan a lelkét is összetörik. Kérlek, fontold meg Krisztus kínszenvedését annak teljes, véres valóságában, hogy világossá váljon: ő a valóságos Isten, aki a Szeretet, s egyúttal valóságos ember is, és mint ilyen szenvedett.

A hozsannázó tömeg most még boldog örömmel vonul Jeruzsálembe. Azt gondolja, eljött a szabadulás, itt a várva várt Messiás, vége a szolgaságnak. De csak ebben a világban akarja ezt: Jézus megy, elűzi a rómaiakat, helyreállítja az ország szabadságát, és visszatér a béke és a boldogság. Ez az a tömeg, amely napok múlva pár garasért azt üvölti: „Keresztre vele!” Ő nem a tömegért jött, hanem érted, a bűnben elbukott emberért!

Jézus meggyötört emberségében szeretetből teljesen kiüresítette önmagát, és a testvéred lett. Megosztotta veled kísértéseidet, örömeidet, gondjaidat, szenvedéseidet és még a halálodat is, hogy már itt a földön részesedj isteni természetében.

Ma virágzó ággal, hozsannázva lépsz Jézus nyomába. Jöjj el a szent három napon (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat) vele járni a kereszt útját, hogy megértsd: a kereszthalál után következik a húsvét hajnala.

Magyar Kurír