Üszögös Szent Péter a néphagyományban

A kenyeret adó gabonatermesztéssel járó gondokat alig, vagy nem ismerők könnyen lehet, hogy erre a szószerkezetre rácsodálkoznak. Nem így az idősebb földművelő nemzedék, különösen a hetven éven túliak korosztálya. Ők feltehetően még emlékeznek arra, hogy kit és mit is fed a nem mindennapi név.

Első írásos említése megtalálható az 1506-ban megjelent, magyar nyelvemlékeket őrző, összegező Winkler-kódexben. Ez a kódex naptárt, énekeket, imádságokat, tanításokat, elmélkedéseket, passiót, evangéliumi részeket és apácákhoz intézett beszédeket foglal magába. Nevét az egykori birtokosától Winkler Mihály pécsi kanonoktól kapta, aki a tulajdonát képező kódexet az egyetemi könyvtárnak ajándékozta. Ebben a kódexben a többi között helyet kapott az „Üszögös Szent Péter, vagy Üszögütő Szent Péter” szóhasználat is és annak magyarázata.

A kenyérgabona-félék (búza, árpa, a rozs és a zab) súlyosan károsító gombabetegségei az üszöggombák. Azok közül is az úgynevezett kőüszög vagy büdösüszög különösen gyakori, és nagy károk okozója volt és maradt máig. Mivel évszázadokon át nem ismerték magát a kórokozót, ezért eredményesen nem tudtak ellene védekezni. A gyakorlat tapasztalatai alapján azonban kialakultak bizonyos népszokások, hagyományok és népi hiedelmek.

Így például „Kisasszonynap előtt (= Kisboldogasszony, szeptember 8-án) való éjjel az elvetendő búzát ponyvával lefedve a szabad ég alá helyezték, hogy ott a harmat, mint az „szentölise foggya meg”. Ha az ilyen gabonát a többi vetőmag közé keverték (tartotta hiedelem), az nem lett üszkös. Gyakorlati tapasztalat volt az is, hogy ha Szent Iván napján (június 24-én) az esti órákban egy marék gabonaszemet a szabad ég alá, a telekre visznek, majd ott az éjszakai-hajnali harmat járja át, s ezt a búzát a többi vetendők közé keverték, nem lett üszkös.

Az üszöggel kapcsolatos további hiedelmek még, az úgynevezett Kétasszonynap = Nagyboldogasszony — augusztus 15. — és Kisboldogasszony — szeptember 8. — között kell a búzát kicsépelni. Azokban az időkben még kizárólag kaszával arattak, nem volt kombájn. A már hombárban (= a szemes gabona tárolására ácsolt, vagy szegelt láda, vagy a kamra deszkákkal elrekesztett része) tárolt búzát szellőztették, hogy az meg ne „szurkosodjon” (üszkösödjön).

A búza vetésére mindig az úgynevezett „búzahét”-ként említett Ferenc-hetet (októberben) tartották a legjobbnak. Ha azon a vetik a búzát, az mentes lesz az üszögtől. Azt is tartották még, hogy az úgynevezett „Üszögös Szent Péter” napján (április 29. a tavaszi, szeptember 9. és október 2. — amely ma már Petra napja — az őszi búza esetében) nem szabad gabonát vetni, mert üszkös búzát aratnak majd.

Ezek a megfigyeléseknek — ez ma már bizonyított — biológiai alapjai vannak.

A legtöbb gondot adó kőüszög spórái az őszi vetésű búzaszem csírázásakor (októberben, különösen novemberben) a gyökércsomókon át fertőzik a kis növényt, onnan jut jut el a kalászig. A betegség tünetei általában már csak a virágzás után figyelhetők meg. Az érett üszögös búzaszem belsejében nagy tömegben képződő üszögspórák a romlott heringre emlékeztető (trimetil-amintól) nehezen tűrhető kellemetlen szagot árasztanak. Ezért nevezik még „büdös” üszögnek is.

Csefkó Gyula (1878-1954) — aki Szegeden a Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola nyelvész professzora volt — úgy vélekedett a különös elnevezésről, hogy abban valójában Péter apostol székfoglalása, „ű székössége” foglaltatik, ez lett aztán a nép nyelvén „Üszögös Szent Péter”.

Így kapcsolódott a vallás és az élet gyakorlata az elmúlt évszázadok során.