Június 2-án vasárnap, a sok esős nap után végre derűs ég alatt, nyári melegben tapsviharral fogadta a Szent Péter téren összegyűlt zarándoksereg az Apostoli Palota ablakában, délben tizenkét órakor megjelenő Ferenc pápát.

Az Úrangyala előtti beszédében a pápa gondolatait Úrnapjához kapcsolta, melyet ő a Vatikánban az ünnep saját napján, csütörtökön tartott. A vasárnapi evangélium a kenyérszaporítás lukácsi szövegét hozza, ami megérintette Ferenc pápa szívét. Jézussal együtt a galileai tó partján estefelé látja az éhesen maradt nagy tömeget. Az apostolok is látják a problémát, de minthogy jó megoldást nem találnak, kérik Jézust, bocsássa el a tömeget.

Jézus ellenben rájuk bízza a feladatot: „Ti adjatok nekik enni!”. A zavarba jött apostolok azzal védekeznek, hogy nekik csak öt kenyerük és két haluk van. Jézus jól tudja, mit akar tenni, csak éppen szeretné belevonni az apostolokat a feladatba, ezzel is nevelve őket. Magatartásuk emberi, mely reálisabb megoldást keres, olyat, mely nem teremt túl sok problémát. „Engedd el a tömeget – mondják Jézusnak – mindenki gondoskodjon magáról, ahogy tud, egyébként is már annyit fáradtál értük, tanítottad és gyógyítgattad őket!”.

„Engedd el a tömeget!” – ismételte nyomatékkal Ferenc pápa az apostolok emberi megfontolását, a téren összegyűlt, soktízezres zarándoksereg láttán. Hozzáfűzte: De Jézus magatartása teljesen különbözik a tanítványokétól, mert azt az Atyjával való egysége és az emberek iránti együttérzése motiválja. Valójában Jézus irgalmas szeretete mindnyájunké, mert ő érzi a problémáinkat, érzi gyengeségeinket és szükségleteinket.

Az öt kenyér láttán Jézus arra gondol: Íme, a Gondviselés! Ebből a kevésből Isten mindenki számára szükségeset tud teremteni. Teljesen az Atyára bízza magát, mert tudja, hogy számára minden lehetséges. Amikor Jézus az apostolokkal leülteti az embereket, nem egy esetleges dolgot kér tőlük, hanem azt akarja, hogy a tömeg az Isten kenyere által közösséggé váljon. Aztán kézbe vette a kenyereket, szemét az égre emelte, majd megáldotta.

Mindez tiszta utalás az Eucharisztiára – magyarázta Ferenc pápa az Úrangyala imádság során. Az apostolok pedig kiosztották a megáldott kenyeret és halat, ami nem fogyatkozott, nem fogyatkozott. Íme, a csoda, a megszaporításon túl a hit és az imádság éltette megosztás! Jézus jele, az Isten kenyere az emberiségnek.

Az apostolok bár látták, de nem értették az üzenetet. Miként a tömeget, őket is a siker szította lelkesedés ragadta el. Ismét leragadtak az emberi logika síkján, nem követve Isten gondolkodását, mely szolgálat, szeretet, hit. Corpus Domini ünnepe azt kéri tőlünk, hangsúlyozta a pápa, hogy térjünk meg a Gondviselésbe vetett hithez, hogy megoszthassuk azt a keveset, ami vagyunk, és amivel rendelkezünk, továbbá ne zárkózzunk magunkba.

Kérjük a Szűzanyát, hogy segítsen bennünket ebben a megtérésben, hogy mindinkább követhessük Jézust, akit az Oltáriszentségben imádunk.

Ferenc pápa az Úrangyala elimádkozása után aktualitásokkal fordult a hívekhez. Aggodalmának adott hangot, a Szíriát immár két éve sújtó konfliktus miatt, mely főként a védteleneket érinti. Ez a gyötrelmes háborús állapot tragikus következményekkel jár: halál, rombolás, hatalmas anyagi és környezeti károk, miként az emberrablás csapása.

"Miközben mélységesen elítélem ezeket a történéseket, imáimról és a szolidaritásomról biztosítom az elrabolt személyeket és családtagjaikat, továbbá felhívással fordulok az emberrablók emberségéhez, hogy engedjék szabadon az áldozatokat. Imádkozzunk mindig a szeretett Szíriánkért" – mondta a pápa.

Végül a reggeli szentmiséjéhez kapcsolódva a missziós küldetésben megsebesült katonákért emelt szót, akik a sok országban dúló háborúk közepette a békét próbálják megteremteni, még véráldozat árán is. Ferenc pápa egyperces csendet kért, hogy így imádkozzanak az elesettekért, a sebesültekért és családjaikért, majd szép napot és jó ebédet kívánt mindenkinek.

(Vatikáni Rádió)