Lukács evangéliuma (Lk 21, 5-19) ezen a vasárnapon két fontos üzenetet bíz ránk. Jézus először a vég napjairól beszél, miközben a jeruzsálemi templom szépségét ecseteli. ,,Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának". (Lk 21, 6) Erre természetesen megkérdik: mikor történik mindez? Mi lesz előtte a jel? De Jézus eltereli figyelmüket ezekről a másodlagos kérdésekről, hogy helyette a valóban fontos dolgokra irányítsa. Az első: ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a hamis messiásoktól, és ne hagyjuk eluralkodni magunkon a félelmet. A második: a várakozás idejét a tanúságtételnek és az állhatatosságnak szenteljük. „És mi ezt az időt éljük most, az Úr eljövetelét várjuk” – tette hozzá a pápa.

Jézus beszéde nem vesztett időszerűségéből, hiszen ma, a XXI. században épp úgy aktuális. Ő pedig figyelmeztet: ,,Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: ,,Én vagyok'', és: ,,Elérkezett az idő''; de ti ne menjetek utánuk” (Lk 21,8). Ezzel a jó és a rossz megkülönböztetésére szólít minket, erre a keresztény erényre, amelynek révén meg tudjuk különböztetni, hol van az Úr lelke és hol a rossz lélek. Ma is vannak hamis „üdvözítők”, akik megpróbálnak Jézus helyébe lépni: ennek a világnak a vezetői, magukat szentnek nevező emberek, kuruzslók, olyan személyek, akik az elméhez és a szívhez szólva kívánják magukhoz csalogatni az embereket, főleg a fiatalokat. Jézus figyelmezet: „Ne menjetek utánuk!”

Az Úr abban is segít, hogy ne féljünk – folytatta gondolatmenetét Ferenc pápa. – Ne csüggedjünk a háborúk, forradalmak, de a természeti csapások, járványok láttán se, mert Jézus megszabadít a fatalizmustól és a hamis apokaliptikus látomásoktól.

A másik aspektus mint keresztényeket, mint az egyház tagjait szólít meg minket: Jézus fájdalmas próbatételeket és üldöztetést jövendöl tanítványainak, amelyet őérte kell majd elszenvedniük. Mindazonáltal megnyugtatja őket: „de egy hajszál sem vész el a fejetekről” (Lk 21,18). Emlékeztet minket, hogy teljesen Isten kezében vagyunk! A viszontagságok, amiket át kell élnünk hitünk és az Evangéliumhoz való hűségünk miatt, alkalmat adnak a tanúságtételre; nem szabad, hogy eltávolítsanak az Úrtól. Annál jobban rá kell hagyatkoznunk az Úrra, lelke és kegyelme erejére.

Ferenc pápa így fohászkodott: „Gondoljunk most együtt azokra a keresztény testvéreinkre, akiket hitük miatt üldöznek. Sokan vannak. Talán többen, mint az első századokban. Jézus velük van. Csatlakozzunk mi is hozzájuk az ima és a szeretet által. Csodáljuk is őket bátorságukért és tanúságtételükért. Fivéreink és nővéreink ők, akik a világ számos pontján szenvednek Jézus Krisztushoz való hűségük miatt.”

„Jézus ígéretet tesz nekünk, ami egyben a győzelem biztosítéka: ’Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket’. (Lk 21,19) Mennyi remény van ezekben a szavakban! A reményre és a türelemre intenek minket, arra, hogy várjunk az üdvösség biztos gyümölcseire, bizakodva az élet és a történelem mély értelmében. A próbatételek és a nehézségek egy nagyobb terv részei: az Úr, a történelem ura mindent a beteljesedés felé vezet. Isten jóságának és irgalmasságának a terve végül beteljesedik, bármennyi baj is sújtsa a világot! És ez a mi reménységünk: ezen az úton haladva, Isten terve beteljesedik. Jézusnak ez az üzenete elgondolkodtat a jelenről, és erőt ad ahhoz, hogy bátran és reménnyel telve nézzünk szembe helyzetünkkel, a Szűzanya társaságában, aki mindig velünk zarándokol” – mondta még a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír