A Szaléziánumban, az érsekség turisztikai és kommunikációs központjában egész nap változatos gyerekprogramok – gyerektárlatvezetés, gyertyamártás, kötélverés, kavicsfestés, filmvetítés – várták a kisebbeket, a ház udvarán pedig a Dohnányi Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei gondoskodtak a jó hangulatról zeneszóval.

A programsorozat minden esztendőben összekapcsolódik Szent Iván napjával, Keresztelő Szent János születésének ünnepével (június 24.), amely egyúttal a nyári napforduló ősi ünnepe is; ez az év leghosszabb napja. Ezen a napon különösen is ott szunnyad az emberekben a tűz, a fény tisztító erejébe, gonoszűző szerepébe vetett hit. Így az események a fény, a tűz jelképes és valóságos ünnepévé válnak.

Szombaton este a piarista templomban az Orlando énekegyüttes énekese, Suda Magdolna és Nagy Csaba lantművész koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők Muzsinszki Nagy Endre Krisztus keresztútját bemutató festménysorozata előtt (az emlékkiállítás május elején nyílt és június 30-ig látható). A régizenei hangversenyen többek között Johannes Ockeghem 15. századi flamand zeneszerző énekes dallamaiból, valamint Johannes Ciconia, a padovai katedrális főesperesének lantra írott zenedarabjaiból játszottak, énekeltek az előadók. Nagy Csaba egyúttal bemutatta a vihuela de manot, azt a  jellegzetes 8 húros hangszert, amely a lant európai zenei reneszánsza idején spanyol területen volt kedvelt hangszer. A 15-16. században főúri, királyi udvarokban szertartásokon is használták, pengetéssel és vonóval megszólaltatható változatai is léteztek. A művész korabeli muzsikát játszott a hangszeren, többek között Luis de Milán szerzeményei közül.

Ezután a Szaléziánum emeleti kiállítóterében Kallai Nóra viola da gamba koncertje következett Fény és árnyék, árnyék és fény címmel. A fiatal zeneművész, aki ennek a ritka és bonyolult kezelésű hangszernek valóságos virtuóza, többek között Tobias Hume angol amatőr muzsikus, valamint Diego Ortiz 16. századi spanyol zeneszerző meditatív hangulatú műveiből adott elő részleteket. Emellett megszólaltak a korszak sajátos zenei irányzatának, a barokkból már a rokokóba hajló muzsika francia képviselőjének, Marin Maraisnak, XIV. Lajos udvari zeneszerzőjének és Carl Friedrich Abel német muzsikusnak opusai is.

Az est fénypontja a már évek óta hagyományosan megrendezett napkerékgördítés volt a Szent Mihály-bazilika, a Szaléziánum és a Laczkó Dezső Múzeum közös szervezésében. A napkerék a múzeumtól indult a várba az egybegyűltek kíséretével. A székesegyházban Nagy Károly plébános meggyújtotta és megáldotta a tüzet, amelyről meggyújtották a húsvéti gyertyát, majd ki-ki arról meggyújthatta a maga gyertyáját, fáklyáját. Végül a plébános meggyújtotta a napkerék gyertyáit is. Az év leghosszabb napjár, jelképes fénykerékkel emlékezünk, mondta rövid elmélkedésében Nagy Károly. Kívánjuk és kérjük, ragyogja be életünket, és adjon nekünk fényt életünkben a teremtő tűz, a Világ Világossága. Keresztelő Szent Jánost idézte: „Krisztus majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.” (Mt. 3,11), majd a pünkösdre utalt, amikor a Szentlélek tüzes nyelvek formájában leszállt a tanítványokra, az apostolokat bátorság és erő töltötte el. Krisztus mindannyiunkat hív, mutatott rá: „Én vagyok a világ világossága, aki utánam jön, nem jár sötétségben.” Uram, gyújts fényt nekünk, hogy fényben járjunk és erőddel az élet útján! – zárta szait a plébános.

A bazilikából a sokaság a napkerékkel együtt megindult a várból a múzeum elé. Közben négy helyen megálltak és a négy évszakra emlékezve idézték meg a fény különböző stációit. Végül a múzeum előtt hatalmas máglyát raktak.

Toldi Éva/Magyar Kurír