Nagyböjt első vasárnapján, az igazhitűség vasárnapján püspöki Szent Liturgia keretében helyezte el Keresztelő Szent János, Szent István vértanú, Szent Anasztázia vértanúnő, Nagy Szent Albert, Sienai Szent Katalin és Boldog Griesinger Jakab ereklyéit Orosz Atanáz megyéspüspök a Miskolci Egyházmegye székesegyházában.

Az igazhitűség, amit ezen a vasárnapon ünnepel a Görögkatolikus Egyház, az Istenbe vetett igaz hitet jelenti; egyetemes igazhitűség, amit az első századok Egyháza is vallott az ikonrombolók tévtanítása elleni küzdelemben.

Bár a szentképek tiszteletét a VII. egyetemes zsinat engedélyezte, és világosan kihangsúlyozta a különbséget az imádás és a tisztelet között, azonban a hétszázas évek elején kezdődött képrombolási időszak csak jóval később, 843-ban zárult le véglegesen. Ebben az esztendőben, nagyböjt első vasárnapján, a szent ikonok végleg visszakerültek a templomokba. Ez a vasárnap azóta az igazhitűség vasárnapja: győzelem a képromboló eretnekség fölött.

A zsinat tanítja, hogy a szentképek azoknak a láthatatlan személyeknek látható megjelenítői, akiket tisztelünk. A szentképeket tisztelve nem imádjuk a vásznat, a fát, amelyre vagy amiből az ikon készült, csakis azokat tiszteljük, akiket ábrázolnak. Jézus Krisztus, az Istenszülő, az angyalok és a szentek ikonjait ősi és különleges tisztelet övezi, csakúgy, mint a szent ereklyéket.

„Azért tiszteljük a szenteket, mert ők Jézus Krisztus eleven ikonjaiként jártak-keltek, ahová az isteni gondviselés rendelte és küldötte őket, és egyúttal példaképeink is az életszentségben” – mondta Atanáz püspök az ünnepi homíliában. Az ereklyék a szentek földi maradványai, melyeket ősidőktől fogva óriási nagy tiszteletben részesített az Egyház, mert az „ő testük igazán a Szentlélek lakhelye volt, a Szentlélek lakását pedig meg kell tisztelnünk e földön”  – folytatta a tanítást a főpásztor. Hozzáfűzte: „Ezek számunkra kegyelemközvetítő eszközök, az ő életükre hívja fel figyelmünket, amely példa számunkra az életszentség felé vezető úton is.” Az ereklyék mostantól itt, a székesegyházban lesznek, „meghívásként, hogy a szentek életét kövessük, és hogy közbenjárásukat kérjük betegeink gyógyulásáért, vagy nehéz élethelyzetben saját boldogulásunkért” – zárta szentbeszédét Orosz Atanáz a liturgián.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír