Már Deus caritas est kezdetű enciklikájában is kifejezetten foglalkozik ezzel a témával. A szövegben utalás történik arra is, hogy egyfajta kiegészítésre szorul az egyházi törvénykönyv ezzel kapcsolatos része, azaz, hogy a püspökök milyen sajátos felelősséget viselnek az Egyház karitatív szolgálata területén. Ezt a hiányt pótolja a most megjelent új pápai dokumentum, az Intima Ecclesiae natura, vagyis Az egyház benső természete, amelyet a pápa motu proprio apostoli levél formában tett közzé. (A motu proprio latin kifejezés arra utal, hogy a pápa saját kezdeményezésére hozta meg a dokumentumra vonatkozó döntést.) A dokumentumot XVI. Benedek pápasága nyolcadik évében, november 11-én írta alá és 2012. december 10-én lép életbe.

Az új pápai motu proprio felsorolja azokat az ismérveket, amelyekhez igazodnia kell az Egyház által létrehozott karitatív intézményeknek, mint pl. a karitászok, továbbá a szerzetesrendek által fenntartott szervezetek és végül a hívő emberek spontán kezdeményezései által létrehozott jótékonysági szervezetek. Teológiai szempontból alapvetésként kiemeli, hogy a szeretetszolgálat az Egyház alaptermészetéhez tartozik. Isten Igéjének hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása mellett a karitatív szolgálat is kifejezetten egyházi feladat és ennél fogva a püspök felelősségi körébe tartozik.

A motu proprio tehát részletesen foglalkozik az egyházmegye püspökének e téren betöltött szerepével és felelősségével. Többek között tehát azzal, hogy őrködnie kell a kánoni szempontból hatáskörébe tartozó karitatív szervezetek felett, amint azok fölött is, amelyek ténylegesen saját részegyháza területén működnek. Felelőssége, hogy összehangolja a különböző szervezetek tevékenységét azzal együtt, hogy tiszteletben tartja mindegyik sajátos identitását. Őrködik a szeretetszolgálatban tevékenykedő személyek kiválasztásán és megfelelő képzésén oly módon, hogy a Katolikus Egyházra visszavezethető kezdeményezések összhangban legyenek a kánoni és polgári törvényekkel egyaránt. Fontos, hogy a különböző karitatív szervezetek ne fogadjanak el olyan támogatást, amellyel a katolikus tanítással ellenkező tevékenységre kényszeríthetnék azokat.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy a karitatív szolgálat az Egyház küldetésének alapvető dimenziója és önmaga lényegének kifejeződése. Minden hívő embernek joga és kötelessége, hogy személyesen is elkötelezze magát abban, hogy Krisztus új parancsa, a szeretet törvénye szerint éljen. A katolikus karitatív szervezetek nem szorítkozhatnak egyedül adományok, segélyek gyűjtésére és szétosztására, hanem kivételes figyelemmel forduljanak az elesettekhez. Az evangélium szellemében segítsék elő a keresztény közösségben a megosztásra, a tiszteletadásra és a szeretetre való nevelést. Az Egyház által létrehozott karitászok és minden olyan szervezet esetében, amelyeket a főpásztorok támogatnak, biztosítani kell, hogy a katolikus tanítás szerint működjenek és tartsák tiszteletben a polgári hatóságok törvényes normáit.

A püspökök joghatósága arra is kiterjed, hogy megvonják a katolikus címet azoktól a szervezetektől, amelyek nem igazodnak az egyházi tanításhoz. Különös figyelmet kér a pápa az anyagi jellegű ügyek kezelésében. Ellenőrzésre van szükség az adományok eredete és kezelése terén, hogy azok átláthatók legyenek. El kell kerülni, hogy a karitatív szervezetek gigantikussá és így ellenőrizhetetlenné váljanak és kezelésük túlságosan sokba kerüljön. Ezen a téren is fontos a mértéktartás. A püspök őrködjön azon is, hogy a karitatív téren dolgozó személyek fizetése arányos legyen, ám ugyanakkor megfeleljen az igazságosság és a szakmaiság követelményeinek.

Az új pápai motu proprio - Intima Ecclesiae natura - végül két feladatot bíz a „Cor Unum” Pápai Tanácsára: az egyik, hogy őrködjön a most megjelent motu proprio megvalósításán, a másik pedig, hogy ruházza fel kánonjogi személyiséggel a Katolikus Egyházban született és egyetemes szinten működő nemzetközi segélyszerveket.