Január 16-án, szombaton 12:30 órakor Erdő Péter bíboros ünnepi hálaadó szentmisét celebrált Budapesten, a Lehel-téri Árpád-házi Szent Margit-templomban a rádió munkatársai, önkéntesei és hallgatói számára.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Mária Rádió Magyarországon tíz éve szólalt meg. A világon közel hetven Mária Rádió létezik, a Mária Rádió Világcsaládja lelkek megmentéséért jött létre, hogy a katolikus hitet eljuttathassa az embereknek. A Mária Rádió a morál megerősítését, az együttműködés és a szolidaritás kultúráját erősíti a kereszténység világszemléletének tanúságtevő bemutatásával. A rádiót mindenhol – így hazánkban is – önkéntesek működtetik és a hallgatók önkéntes adományai adják működése anyagi bázisát.

A Mária Rádió az imádság rádiója is, hiszen minden nap közvetít szentmisét, a rádió önkéntesei élő adásban imádkoznak napi rendszerességgel rózsafüzért, zsolozsmát. A Mária Rádió műsoraival a társadalom minden rétegét szolgálja, családoknak, idős embereknek, egyedülállóknak, betegeknek, fiataloknak, valamint fogyatékkal élőknek és szenvedélybetegeknek szóló műsorok egyaránt megtalálhatók műsorpalettáján. A Mária Rádiónak jelenleg egy budapesti és hét vidéki stúdiója működik.

A január 16-án, szombaton bemutatott bíborosi szentmisére megtelt a Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templom. A szentmise elején Dúl Géza, a Mária Rádió elnökségének tagja, műsorigazgató köszöntötte Erdő Pétert, kiemelve, hogy tíz évvel ezelőtt az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében elsőként fogadta be a Mária Rádiót. Dúl Géza elmondta, hogy a rádió mindennapi evangelizációjában jelen van a bíboros befogadó lelkülete, amely meghatározza és alakítja a Mária Rádió közösségét.

Erdő Péter bíboros a szentmise elején hálát adott azokért az értékekért, amelyeket a Mária Rádió közvetít, valamint a munkatársakért és önkéntesekért, kérve rájuk Isten áldását.

A továbbiakban Erdő Péter bíboros szentmisében elhangzott prédikációját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai evangéliumban Lévi meghívásáról hallottunk. Ezt a történetet említi Máté és Lukács evangéliuma is. Máté ugyanezt a tanítványt már nem az eredeti nevén nevezi, hanem Máténak hívja. Hát igen, ő tudhatta, hogy milyen belső átalakulást jelentett ez az eset. Tudhatta, hogy aki akkor Jézus nyomába szegődött, ahhoz már más név illett. Méltán hívhatták immár tanítványnak, azaz Máténak.

Jézus Lévit, a vámost foglalkozásának gyakorlása közben, a vámhivatal asztalánál szólítja meg. Nem vár arra, hogy leendő tanítványai meghallják a hírét és megkeressék őt, hanem a munkájuk közben szólítja meg őket. Nem is a szabadidejükben, nem is a családi körben, hanem mai szóval a munkahelyen. A halászokat, Pétert, Andrást, Zebedeus fiait a háló mellől hívja el. Sőt, Szent Pált is, aki éppen a keresztények üldözésén fáradozik – mintegy hivatásszerűen –, ebben a tevékenységében szólítja meg a damaszkuszi úton. Lévi meghívása talán inkább ehhez az utóbbihoz, Saul megszólításához fogható. A vámosok Jézus korában gazdag, de megvetett embernek számítottak. A közvélemény, különösen pedig a vallásos emberek szemében tisztességtelen foglalkozást űztek, hiszen Izrael fiaitól hajtották be a nem éppen szerény adót a pogány megszálló hatalom javára. Palesztina lakossága egyébként azokban az évtizedekben nem volt különösen tehetős. Mondhatnánk úgy is, gyakran nyomorgott. Maga Szent Pál rendez gyűjtést a Palesztinában élő szegények részére az antióchiai, a kis-ázsiai és a görögországi keresztények között (vö. 2Kor 8,1-20; ApCsel 11,30; 1Kor 16,1-4; Rm 15,25-28; 2Kor 9,1-5; ApCsel 24,17). És ezeket a személyeket adóztatják az idegenek javára a vámosok, mégpedig úgy, hogy közben maguk is igencsak meggazdagodnak.

Nem véletlen tehát, hogy a vámos kapcsolata Istennel, a vámos kapcsolata Jézussal valami egészen különleges felhangot pendít meg. Maga Jézus mond példabeszédet a farizeusról és a vámosról, persze nem akármelyik vámosról, hanem arról, aki a templomban hátul megbújva ki meri mondani szívében: „Istenem, irgalmazz nekem, szegény bűnösnek”. Egy másik vámos majd Zakeus lesz, aki, ha nem is jut még el a bánatig, de valami megrendül a szívében, mert fára mászik, hogy láthassa Jézust. Amikor pedig Jézus betér hozzá (Lk 19,8), majd így kiált fel: „Íme, uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette”. Ez a vállalás Zakeus számára a megtérés jele. Az igazi bűnbánat (t^esubah) azzal kezdődik a régi zsinagóga felfogása szerint, hogy az ember felhagy bűnös életével. Azután ki kell engesztelnie azokat, akiket megsértett vagy megkárosított. Természetesen ide tartozik az okozott veszteség megtérítése is. A Leviták könyve szerint (Lev 5,20-24), aki a rábízott letétet hűtlenül kezeli, vagy a talált tárgyat letagadja, az köteles megtéríteni az eltulajdonított értéket és azon kívül még hozzáadni annak egyötödét a tulajdonos számára. Amikor a vámos Zakeus négyszeres kártérítést fogad, ezzel magát tolvajnak vallja, mert a Kivonulás könyve (Kiv 21,37) a közönséges birkatolvajt kötelezi négyszeres kártérítésre.

Csakhogy Lévi nem volt Zakeus. Amikor Jézus megszólítja, éppen zavartalanul űzi a mesterségét. Meg is botránkoznak a farizeusok, mikor majd elmegy Lévi házába és asztalhoz ül vele. Nem is csoda, mert ha belegondolunk, itt hátborzongató dolog történik: Jézus nem a zelótákat, a kor forradalmárait bátorítja, hogy fegyverkezzenek szaporábban, de nem is kerüli el a magukat tisztáknak tartó emberek szokása szerint az emberi és társadalmi érintkezést a vámosokkal. Sőt, nem is azért megy el az otthonukba, hogy előkelő lakomán vegyen részt, és ezzel mintegy szentesítse ezeknek az embereknek az életformáját. Hanem Jézus – talán fizikailag is, de lelkileg bizonyosan – a szemébe néz a vámosnak, és azt mondja neki: „Kövess engem!” Jézus tehát nem kevesebbet akar, mint a vámos lelkét, a megtérését, az ő igazi boldogságát, sőt a hajdani vámos segítségét kéri a saját örömhíre terjesztésében. És abban a pillanatban, amikor Lévi erre a szóra felkel a vámtól, akkor már van miért ünnepelni. Erre a lakomára már nem csak Jézus, de a tanítványai is elmennek, mert a vendéglátó most már joggal viselheti a Máté nevet, mert belőle is Jézus tanítványa lett.

A mostani szentmisében hálát adunk a Mária Rádió tíz éves fennállásáért. Ennek a rádiónak a hullámain közvetlenül vallja meg a hitet a beszéd és az ének, a zene és az imádság. Szívesen hallgatják, és nem csak szórakozás kedvéért, hanem szeretetből egyszerű és művelt emberek, idősek és fiatalok. Vigasztalást merítenek belőle a betegek is és mindazok, akik Isten közelségét keresik. Határainkon innen és túl sokan érezzük, hogy ezen a rádión keresztül is maga Jézus hív bennünket, nekünk is azt mondja: „Kövess engem!” Adja Isten, hogy ezt a szót meghalljuk, és Krisztus meghívására életünk megújításával, hittel és cselekvő szeretettel válaszoljunk. Amen.   

A szentmisében a Mária Rádióért, az állandó munkatársakért és önkéntesekért könyörögtek, kérve az evangelizáció kegyelmét.

***

A szentmise után a Mária Rádió Gogol utcai épületében (Budapest, 13. kerület) személyes beszélgetésre és tanúságtételre került sor Erdő Péter bíboros jelenlétében. Az elmúlt tíz év tapasztalatait, a rádióhoz fűződő kapcsolatok személyes vonatkozásait osztották meg önkéntes műsorszerkesztők a jelenlévőkkel.

A rádió munkatársaival való találkozás elején Szabó Tamás, a Mária Rádió elnöke köszöntötte Erdő Péter bíborost, átadva neki a Mária Rádió ajándékát. Az átadott festmény, amely a Csíksomlyói Szűzanyát ábrázolja, a rádió munkatársainak a Mária gondoskodásába vetett reményét fejezi ki. Amint arra az igazgató rámutatott, 2005 májusában, pünkösd éjjelén, öt évi nehéz és eredménytelen munka után a Csíksomlyói Madonnához fordultak, kérve segítségét a rádió működésében. Ennek a „felajánlásnak” az eredményeként két hónap múlva találtak egy eladó rádióépületet, és találtak olyan önkénteseket, akik vállalták a rádióban való szolgálatot.

Ahogyan Szabó Tamás emlékeztetett, Erdő Péter az induláskor a II. vatikáni zsinat szellemének megvalósulását látta a Mária Rádióban, ahol világiak és egyházi személyek közösen munkálkodnak az örömhír terjesztésének érdekében.

A beszélgetésen elsőként Jelenits István piarista szerzetes-tanár szólalt fel, aki a Mária Rádióban évek óta az Evangéliumi magyarázat című műsorban értelmezi röviden az adott nap szentírási szövegeit. Amint megosztotta a hallgatósággal, a kezdetben három évre eltervezett közös munka észrevétlenül tartott tovább egészen mostanáig, amely során ő maga is exegetikai igényességel próbál meg újra és újra közelíteni a Szentíráshoz. Ebben valódi lelkipásztori feladatot lát, utalva arra is, hogy a rádión keresztül egy sajátos keresztény közösség alakul, főleg olyanokból, akik magányosok, idősek, akik már nem tudnak közösségbe vagy szentmisére járni, vagy akik úton vannak, és az autójukban hallgatják az imádságokat. Ily módon az egyház közössége is szélesedik, és más, talán láthatatlanabb módon kapcsolódnak be az egyházi életbe – zárta gondolatait Jelenits István.

A találkozó következő tanúságtevője Kirner Zoltán celldömölki plébános volt, aki a helyi Mária Rádió lelki vezetője is egyben. Kiemelte, hogy Celldömölkön a rádiónak sajátos közösségteremtő ereje van, nagyon sok fiatalt tud bevonni. Saját hivatására nézve pedig elmondta, hogy a Mária Rádiónak köszönhetően olyan kérdésekkel kellett foglalkoznia, amelyekre önmagától nem fordított volna időt, így hivatásában is elmélyülhetett és megerősödhetett.

Az önkéntesek közül felszólalt Csegezi Mária, a Mária Rádió elnökségi tagja, aki legfontosabb tapasztalatként kiemelte az ima megtartó erejét mind a családban, mind pedig a tágabb közösségben; Náray-Szabó Gábor, a Hit és Tudás című műsor szerkesztője, aki számára a Mária Rádió mindenek előtt szeretetközösség, amelyben legfontosabb az öröm átadása; Tamás György urológus, A test harmóniája című műsor vezetője, aki saját történetén keresztül osztotta meg a hallgatósággal azt a törekvését, hogy a Mária Rádión keresztül szélesebb körben szeretné tájékoztatni az embereket saját szakterületéről; Kindelmann Győző, a Szent István Társulat munkatársa, aki a Hit kapuja című műsoron keresztül hitvédelmi és a családban való hitre nevelés témájával foglalkozik, és aki a találkozó keretében kérte fel Erdő Péter bíborost, hogy a tavaly őszi családszinódus záródokumentumának pontjairól közösen vezessenek egy beszélgető  műsort. Erdő Péter az önkéntesség gondolatát örömmel elfogadta.

A tanúságtevők között szólalt meg továbbá Könnyid-Zsoldos Andrea, a Kismamaklub vezetője, Szilágyi Mária, a Vatikáni Rádió műsorainak élő közvetítője, valamint Németi Zoltánné Mária, aki a rádió kezdetei óta segítette szolgálatával a működést. Tanúságtételének végén csak annyit mondott: „A Szűzanya nem enged!”, amellyel azt fejezte ki, hogy Mária az, akiért dolgozik, és aki megtartja őt a szolgálatban, nem engedve el karjai közül őt.

A személyes hangvételű találkozó után Dúl Géza interjúban kérdezte Erdő Péter bíborost a rádió műsoridejében, amelynek keretében a Mária Rádió indulásáról, az előzetes várakozásokról, valalmint arról a műsorról esett szó, amelyre a bíboros az interjút megelőzően mondott igent. Erdő Péter arra a kérdésre, hogy mi lehet a családszinódus üzenete a mai világ számára, és miért lehet fontos erről beszélni egy műsor keretei között, elmondta, hogy az emberi élet értelmes, és Istennek tervei vannak velünk. A családszinódus arra kívánt meg rámutatni, hogy a házasság isteni értéket rejt, és az örök boldogságra szóló meghívásunk jele. A család az az első közeg, ahol a legnemesebb viselkedési mintáink kialakulnak, így a család az egyház életében kitüntetetten fontos.

Erdő Péter kifejtette, hogy a szinódus által az egyházképünk is átalakulóban van, hiszen az egyház újra felismerte és elismerte, hogy az egyház életének legfontosabb eseményei a családi közösségekben történnek, amely azt jelenti, hogy az egyetemes, tág értelemben vett egyháznak is közösségivé kell alakulnia, amelynek megvannak a helyi egyházakra nézve a lépései.

Az interjúban Dúl Géza megosztotta a hallgatósággal, hogy a Mária Rádió „születésnapi ajándékként” új frekvenciasávokat kapott vidéken és Budapesten is.

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír