A nyár legmelegebb időszakában sajnos nem mindig csak a fürdőzés és napozás jut osztályrészül. Ilyenkor sajnos a néha kánikulai meleg, a sajátos étrend, nyári szabadidős tevékenységek olyan veszélyeket rejthetnek magukban, amikre jó előre felkészülni, amiket jobb elkerülni.

Fokozott folyadékvesztés, kiszáradás Az idei nyár különösen nagy meleget hozott magával, legalábbis az elmúlt napokat nézve. Az egyik legsúlyosabb következménye a lassan elviselhetetlenné váló melegnek a kiszáradás. Az emberi szervezet víztartalma kortól függően változik. Csecsemőkorban a teljes testtömeg kb. 78%-a, egy felnőtt férfi esetében kb. 60%-a, idősebb nők esetében kb. 55%-a víz. Nem meglepő, hogy minden különösebb, esetleg fennálló betegség nélkül is, a kiszáradásra a legérzékenyebbek a csecsemők és a nagymamák. Előbbiek azért mert a szervezet megfelelő víztartalmát szabályozó mechanizmusok még éretlenek, illetve a folyadékfelvételt esetükben csak a szülő gondoskodása biztosítja, utóbbiak pedig azért, mert kisebb folyadékvesztés is arányaiban jobban megváltoztatja az eleve kisebb víztartalmat, illetve sok idősebb ember egyszerűen “elfelejt” inni. A kiszáradásnak számos oka lehet. A leggyakoribb ok a bélrendszeri fertőző betegségek okozta hányás, hasmenés. Egyes betegségek, illetve állapotok pedig különösen sérülékennyé tehetik az emberi szervezetet a kiszáradásra. Bármilyen lázas állapot során a testünk több vizet veszít, mint normálisan. Cukorbetegeknek különösen figyelniük kell a diétájukra és kontrollálni a vércukor szintjüket, mert a magasabb vércukorszint fokozottabb vizeletkiválasztást és vízvesztést okoz. Napszúráskor a szervezet szintén több folyadékot veszít, összetett okok miatt, illetve nagyobb égési sérülések szintén fokozott vízvesztéshez vezethetnek. A kánikulai meleget egészséges emberek is megszenvedik. Csecsemők, idősek vagy a fenti betegségekben szenvedők azonban könnyen végzetes kiszáradást szenvedhetnek, ha nem figyelnek oda a megfelelő folyadékbevitelre. A kiszáradás jelei Attól függően, hogy milyen mértékű a kiszáradás - enyhe, közepes vagy súlyos fokú - különböző súlyosságú tüneteket észlelhetünk. A tudati állapot a feszülttől, a komatózus, nehezen ébreszthető állapotig változhat. A pulzus és a légvétel szám emelkedik, a vérnyomás csökken. Csecsemőknél a kutacsok a fejen besüppednek, a szemek szárazok. Egy viszonylag egyszerű fizikális vizsgálattal megítélhető a hidráltsági állapot. Ez a kapilláris újratelődés vizsgálat. A vizsgálatkor a kezet a szív magassága fölé emelve, egy ujjbegyet addig kell szorítani, amíg a bőr és a bőr alatti szövetek elfehérednek. A nyomás felengedése után, a kapilláris erek vérrel való újratelődésekor a szövetek eredeti színüket nyerik vissza. Átlagosan ez 2 másodpercnél nem több. Súlyos dehidrált állapotban 4 másodperc feletti újratelődés is kialakulhat. Fontos tudni, hogy az értékben jelentős egyedi eltérések is lehetnek, illetve gyakorlatlan vizsgáló rosszul ítélheti meg a látottakat. Saját magunknak, gyermekünknek, hozzátartozóinknak vizsgálva ez csak tájékoztató jellegű. Fenti tünetek esetében feltétlenül forduljunk orvoshoz!

Laboratóriumi eltérések Enyhe és közepes fokú kiszáradás esetében, amennyiben a kiszáradás oka ismert, sokszor nincs szükség különösebb laboratóriumi vizsgálatokra. A laboreredmények a diagnózist megerősítik, illetve a kezelés sikerességét támaszthatják alá. Súlyos kiszáradásban a szérum nátrium szintje lehet fontos. (Akár hypo-kevés, akár hyper-sok nátrium mutatkozik a vérben, az fontos információt hordoz az orvosnak, mert más betegségek, állapotok okozzák az egyik fajta, és mások a másik fajta kiszáradást, más kezelést követelve.) Egyes esetekben a kálium szint lehet emelkedett. A veseműködést jelző laborértékek (pl. karbamid, kreatinin) eltéréseket mutathatnak, mivel dehydrált állapotokban csökkenhet a vese működése is. A kiszáradás kezelése A kiszáradás kezelése összetett és nagy körültekintést igényel. Nagymértékben függ magától a betegtől (csecsemő, idősebb), a kiszáradás súlyosságától és a kiszáradást kiváltó októl. Az egyszerű, szájon át történő folyadékbevitel enyhe esetekben segít. Súlyosabb esetekben infúziós kezelés lehet szükséges, kiegészítve sokszor az alapbetegségre vagy a kiváltó okra specifikus gyógyszerek alkalmazásával.