Paolai Szent Ferenc levelezéséből

A mi Urunk, Jézus Krisztus, aki mindent felülmúló nagylelkűséggel jutalmaz, adja meg nektek munkátok bérét! Kerüljétek el a rosszat, hárítsátok el a veszélyt! Mi pedig és minden testvérünk, jóllehet méltatlanok va­gyunk, kitartóan kérjük az Atyaistent és Fiát, Jézus Krisztust, valamint a Szűzanyát, Máriát, hogy ne hagyjanak magatokra lelki-testi jólétetek megszerzésé­ben. Nagyon buzdítalak benneteket tehát, testvéreim, hogy bölcsen és gondosan munkáljátok lelketek üdvét. A halál biztos, az élet rövid, és mint a füst elenyészik. Elmélkedjetek tehát a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedéséről, aki irántunk való szeretettől indíttatva leszállt a mennyből, hogy minket megváltson. Elszen­vedett értünk minden lelki és testi gyötrelmet, és nem tért ki semmiféle kín elől sem. A tökéletes türelem és szeretet példáját adta nekünk, legyünk tehát mi is tü­relmesek a megpróbáltatásokban. A gyűlölködésről és veszekedésről tegyetek le. Ke­rüljétek el óvatosan a kemény szavakat, és ha ki is csúsztak ilyenek az ajkatokon, ne restelljetek megadni az orvosságot is a szájatokkal, amivel a sebeket ejtetté­tek. Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet fel ne rójátok. A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag tovább-szövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kerestek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, szúrt tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál. Szeressétek a békét, ezt a mindenekfelett kívánatos, értékes kincset. Már tudjátok, hogy bűneink felkeltik Isten haragját. Bűnbánatot kell tehát tartanotok, hogy megbocsásson nektek az irgalmas Isten. Amit eltitko­lunk az emberek előtt, az nem titok Isten előtt. Térje­tek meg tehát őszinte szívből! Úgy éljetek, hogy el­ nyerjétek az Úr áldását, és az Atyaisten békéje legyen mindig veletek!