Teréz anya, eredeti albán nevén Agnes Gonxha Bejaxhiu, 1910. augusztus 27-én született a török megszállás alatti Üsküb, a mai Szkopje városában. Apjáról sok ellenmondásos adat olvasható, hol sikeres építési vállalkozóként, hol fűszeresként, hol pedig földművelőként írnak róla. Ágnes gyermekkorában katolikus nevelést kapott. 18 évesen Írországba ment, hogy belépjen, a Boldogságos Szűz Mária Intézetébe, majd jelentkezett, hogy az indiai Kalkuttában, a szegények között dolgozzék. 1929 januárjától - 18 éven át - a Loreto nővérek által vezetett kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában állítólag földrajzot tanított. 1948-ban megalapította a maga katolikus szerzetesrendjét, a Szeretet Misszionáriusainak rendjét, melynek az lett a küldetése, „hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, a társadalomból kitaszítottak, és akiket mindenki elkerül.”

1950-ben engedélyt kapott XII. Pius pápától, hogy független apácaként a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhassék. Hamarosan olyan sokan jelentkeztek szolgálatra, hogy egyre tágasabb helyekre kellett költöznie a rendnek. Számos központot hoztak létre vakoknak és haldoklóknak. Lepratelepet építettek melyet Shanti Nagarnak, vagyis a béke városának neveztek el. A rend növekedésével, lassan nemzetközi elismertsége is terjedt. Felvette az indiai állampolgárságot. A hatvanas években számos otthont nyitott nemcsak Indiában, hanem világszerte is. 1970-ben már 100-nál is többen voltak a szeretet misszionáriusai.

Az indiai kormány 1963-ban Padmashri (lótusz ura) renddel tüntette ki, azért a szolgálatért, amit India népéért tett. 1964-ben, VI. Pál Indiába látogatása alkalmával egy luxusautót ajándékozott Teréz anyának, amit azonnal elárvereztetett, hogy fenntarthassa lepratelepét. Apostoli munkájáért 1970-ben VI. Pál pápa öt tüntette ki békedíjjal. 1979-ben Teréz anyának ítélték a Béke Nobel-díjat. A díj átvétele után röviden csak ennyit mondott: „Hogyan segíthetjük elő a világbékét? Menjünk haza és szeressük a családunkat.” A díjjal járó összeget Kalkutta szegényeire fordította.

1983-ban Teréz anya II. János Pálnál tett látogatása során szívrohamot kapott. Később pacemakert ültettek a mellkasába, és ezt követően sokat betegeskedett. Kilenc nappal 87. születésnapja után halt meg 1997-ben. Indiában Teréz anya halálakor háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el, állami temetésben részesült. 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatta, az ünnepi eseményen csaknem negyedmillió zarándok vett részt.