Halála napján is Istenhez fordult: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” – ezek voltak utolsó szavai.

Egy héttel később, nagypénteken, hasonló módon áldozta életét Boldog Apor Vilmos győri püspök, aki a Püspökvár pincéjében a menekülő nőket védelmezte, és halálos lövéseket kapott. E vértanúk sorsa egymásra vet fényt: a magyar egyház XX. századi történelme nem csupán üldöztetésről, hanem hősies tanúságtételről is szól.

Bódi Magdi kanonizációs eljárását Mindszenty József veszprémi püspök indította el, aki maga is a hitéért és hazájáért vállalta a szenvedést. Támogatta Apor püspök boldoggá avatásának ügyét is. Három különböző sors, három életáldozat – de mindegyik ugyanazt hirdeti: Isten szeretete erősebb a halálnál.

Magdolna egyszerű élete példa arra, hogy a szentség nem csak a kolostorok csendjében születhet meg. Bár szerzetesi hivatást érzett, szülei rendezetlen házassága miatt nem léphetett be rendbe. Ő azonban így is teljesen Istennek szentelte magát. A gyárban, otthon, az egyházközségben és a mindennapokban is a szeretet és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolta – önkéntesen, örömmel, emberséggel. Mély hite, derűs természete, finom humora sokakra hatással volt.

Életének középpontjában Krisztus állt. A napi szentáldozás, az ima, a Szentlélek vezetése formálta belső világát. Egyedül járta a lelki fejlődés útját, mégis sugározta azt a fényt, amely Isten jelenlétéből fakad. Ahogy Temesi József atya, lelkivezetője megfogalmazta: Magdi tanúságtétele „liliommal és vérrel” íródott.

A vértanú leány példája ma is megszólít minket. Arra emlékeztet, hogy döntéseink – különösen a hitben – messze túlmutatnak a saját életünkön. Arra tanít, hogy az örök élet teljessége a valódi cél, amely felé minden lépésünkkel közelednünk kell. Magdi életével és halálával is Krisztushoz ragaszkodott – s e ragaszkodás ma is erőt adhat nekünk, hogy bátran vállaljuk hitünket, tisztaságunkat, keresztény meggyőződésünket egy zavaros világban.

Bódi Mária Magdolna földi útja 23 évesen ért véget, de lelki öröksége ma is él. Litéren, a vértanúság helyszínén – a litéri iskola udvaron – 15 órakor imádsággal emlékeztek rá.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír