A bájosság receptje.
Egy kedves hívő öregasszonyt megkérdeztek, hogy hogyan őrizte meg üdeségét, mit használt, hogy ilyen bájos maradt.
- Ajkamra egész életemben igazságot, hangomra imádságot, szememre könyörületet, kezemre jótékonyságot, alakomra egyenességet a szívemre pedig mennyei szeretetet használtam - válaszolta mosolyogva.

Szelídség.
Stockmayer Ottó szolgálója egyszer leejtette a teli leveses tálat.
- Nem ütötte meg a lábát kedves? - kérdezte Stockmayer csendesen.

Az új ruha.
Egy lelkész gyönyörű fekete öltönyt ajándékozott egy koldusnak. Másnap az országúton találkozott vele. Karján vitte a koldus az új ruhát.
- Azért adtam, hogy felvegye - szólt szemrehányóan a lelkész.
- Felpróbáltam, de nem olyan kényelmes, mint a régi; nem heveredhetek le benne az útszélen, mert minden porszem meglátszik rajta - védekezett a koldus. Róma 13, 14.

Zsebóráért malom.
Egy szegény koldusfiú egy magányos malomnál éjjeli szállást kért. Kérését a malom jószívű lakói teljesítették. A szoba a földszinten volt.
A langyos nyári éjszakán nyitva voltak az ablakok.
Éjféltájban felébredt a fiú. Meghallotta, hogy a molnár ezüst zsebórája a falon ketyegett és nem tudott újra elaludni. Különös gondolatok támadtak szívében. A gonosz ezt súgta neki: vedd el az órát, tűnj el vele, s azután tedd pénzzé! Mind tolakodóbbakká váltak e gondolatok, egyre hevesebb lett a kísértés; végül nem tudta, hogy hogyan szabaduljon. Belső szorongattatásában felugrott fekhelyéről, gyorsan felöltözködött, kiugrott az ablakon és eltűnt a sötét erdőben.
Futott, menekült a bűn elől.
Mikor másnap reggel a molnár betekintett a szobába s látta, hogy üres, nem jóra gondolt. Benézett a szekrénybe, de semmi sem hiányzott. Déltájban betoppant a koldusfiú ismét. Egész ábrázata ragyogott. Kérdezték, hogy mi-ért futott el. Eleinte húzódozott, de azután bevallott mindent igazán. Ez annyira meghatotta a molnárékat, hogy magukhoz vették. Mivel nem volt gyermekük, később örökbe fogadták. Az egykori koldusgyerek lett az örökös: megkapta a malmot. Lemondott a zsebóráról és hatalmas vagyont kapott érte.

Szép felelet.
Gyülekezeti felvételkor kérdéseket intéztek egy kínai öregasszonyhoz.
- Én egy tudatlan öregasszony vagyok - mondta alázatosan - olvasni sem tudok, hogyan tudnék felelni?
Tudom, hogy Krisztus lakik szívemben és Hozzá hűségesnek lenni minden kívánságom. Elég ez?
Egyhangúlag felvették.

Tökéletes gyülekezet.
- Én csak egy tökéletes gyülekezetnek akarok tagja lenni - kötötte ki valaki.
- Kedvesem, ilyen a földön nincs; majd a Bárány trónja előtt fogja megtalálni. De ha tökéletes gyülekezetem lenne, sem venném fel, mert abban a pillanatban tökéletlenné válna, mihelyt önt felvenném - válaszolt a lelkipásztor.

A fehér papírlap.
- Minden tekintetben olyan tiszta vagyok, mint egy fehér papírlap - dicsekedett egy asszony.
- Vigyázzon csak, nehogy a Sátán ráírja a nevét - figyelmeztette szomszédasszonya.

A dicsekvés átka.
Egy béka megkért egy gólyát, hogy vigye magával. Erre a béka szájába vett egy fűszálat, másik végét a gólya vette csőrébe és így utaztak dél felé. Repülés közben találkoztak egy daruval.
- Melyikőtök volt ilyen okos, hogy eszébe jutott e pompás gondolat? - kérdezte a daru.
- Én - nyitotta száját dicsekvésre a béka, s lezuhant és halálra zúzta
magát.

Jó orvosság.
Rattich lelkész egyszer egy szomorú asszonynak egy orvosságos üveg tiszta vizet adott. Meghagyta neki, ha férje lépteit hallja, vegyen be egy evőkanállal szájába és addig tartsa benn, míg aludni nem megy - de nehogy előbb lenyelje, mert kárát vallja.
Egy idő múlva újra eljött az asszony és örömmel újságolta, hogy használt a szer, és még egy üveggel szeretne belőle.
Ekkor Flattich így szólt:
- Ott lenn a patakban van elég, maga is hozhat belőle...