Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem /Jel.3,2o/

Sokszor halljuk ezt az idézetet. A Jelenések könyvét nehéz megérteni, mert rengeteg jelet és szimbólumot használ. Azonban ez a mondat népszerű, hiszen egyszerű , érthető ugyanakkor gyönyörű és mélyreható.

Ha elmélkedsz rajta, Isten személyesen neked fogja üzenni: "Nézd, az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem" Ez az idézet rólad, és Istenről szól. Amikor elolvasod, Jézus hozzád szól, senki máshoz. Téged szólít, hiszen keres Téged.

A Jóségos Isten mindig elérhető, ráér minden őt kereső ember számára. Szeretne velünk foglalkozni, értékes idejét velünk tölteni. Az emberszerető Isten ezért áll az ajtóban és kopog.

Jézus olyan embereket keres, akik szívesen fogadják őt. hajlandók vele együtt továbbhaladni az életpályájukon. azok, akik befogadják, elnyerik az ajándékotÍ: "vele eszem, ő meg velem" Jézus veled fog maradni, ott lesz melletted.

Isten nem jön erőszakkal, szeretettel be kell hívni. "Aki meghallja szavam,

és ajtót nyit, bemegyek hozzá". A mindenség Istenének nincs szüksége engedélyre, mégis tiszteletben tartja az emberi szabadságot. Csak akkor lép be, amikor kinyitod a szívedet.

Van, amikor a házigazda sajnos nem válaszol a   kopogtatásra, mert nem hallja meg Istent. Talán  nincs otthon, talán alszik. amikor az ember teste alszik, felébred a kopogásra, de amikor a lelke, nagyon nehéz Isten szavát meghallania.

Ilyenkor az ember észre sem veszi Isten szeretetét.

Van, hogy az ember meghallja a kopogást, ki is nyitja az ajtót, behívja Jézust a házba, de sajnos nem fogadja Őt szivesen. Egyszer egy idős papot egy család meghivott egy kávéra. Mikor az atya megérkezett, az asztal meg volt terítve, kináltak neki ávét és kekszet. Azonban a családból senki sem ivott vele, mondván, hogy ők ilyenkor nem szoktak kávézni. Ültek az asztalnál, beszélgettek.természetesen a pap gyorsan elbúcsúzott. Ha falaki együtt kávézott volna vele, talán otthon érezte volna magát. de senki sem csatlakozott hozzá, és ez kellemetlen érzés volt számára. Sokszor így bánunk Jézussal is. Nem megyünk elég közel hozzá. Nem vagyunk hajlandók megismerkedni vele.

Félünk, hogy többet fog tudni rólunk, és inkább távol tartjuk magunkat, hgy békén hagyjon.

És van, hogy az ember kinyitja az ajtót, örömmel behívja és elfogadja Jézust. Már az ember arcán lehet látni, hogy örül, megérkezett, akire várt. Érezni a beszélgetésből, mennyire jól érzi magát a másikkal. Amije csak van, felkínálja a közös étkezéshez. Ilyenkor Jézus is jól érzi magát az ember társaságában.

Az ilyen emberek mindig keresik Jézus útmutatását és igyekeznek a tanítását követni. az életünkben van helye Istennek. Ahogyan Jézus mondja: aki szeret engem, az megtartja tanításomat,  s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni (vö. Jn. l4,23) az ilyen ember hisz és bízik Istenben.

De legfőképpen szereti Őt.

"Nézd, az ajtóban állok, és kopogok" - Jézus szól, figyelmeztet minket hogy ott van. Felszólítására döntést kell hoznunk: vele szeretnénk lenni, vagy nem.

Megtérésre szólít, hogy aki felismeri Őt mint Megváltót és Isten Fiát, fogadja be életébe. Nem nehéz Jézust megtalálni, csak akarni kell a találkozást, s ki kell lépnünk önmagunkból.

Isten mindig kopog az ajtónkon, de milyen gyakran halljuk meg?Most a nagyböjti időszakban tekintsünk önmagunkba: miért nem vesszük sokszor észre őt? Figyeljünk, hogy örömmel fogadjuk, mint Megvltónkat. Hívjuk be a haj

lékunkba, ahova Jézus szívesen jön, és ahol velünk akar maradni.

Tete Remis atya (Világposta)