JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Szívből való Hozzátérés

10 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

Szívből való Hozzátérés

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”

(Jóel próféta könyve 2. fejezet 12-13. vers)

Megtérés?

Csongrádi Pista bácsi szavajárása jut eszembe; „Nincs nagy bajunk, csak meg kéne térnünk!”

Megtérés?

Értékváltás. Ahogy Pál írja: „melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem… mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil.3:7-8). S ha a mai nap terveit nézem, s azt, hogy abból mily sok csak saját kívánságaimat szolgálja, azt mondom „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Jóvátétel. Mikor „a bűnös visszaadja a zálogot, ha megtéríti, amit ellopott, ha megvallja bűneit, ha szereti Istent és embertársait.” (E.G.White; Nagy küzdelem 412.o.) Bocsánatot kérni, attól, akit megbántottam, akit háta mögött kibeszéltem?Megint csak azt mondom valóban „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Bizony, amilyen egyszerűen hangzik, legalább olyan nehéz. Mert elprédikálom, megmagyarázom, Igét Igére halmozva bizonygatom, mennyei piros pontokra hajtva megyek, csinálom, de a szívem mélyén mégis valami hiányzik; az hogy igazán „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Bevallom, ez sehogyan sem jön össze nekem. Már annyiszor ígértem, fogadkoztam, s azt hittem megmásíthatom saját magam. De nem. A próbákban újra és újra elbukom és ismételten csak azt mondom „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Ma reggel rádöbbentem, eddig rosszul csináltam. Így ma mást teszek. Önerőből történő megtérés helyett Hozzá térek.

A seregek Istene

Ő az, aki hegyeket formál, és szelet teremt. Ő teremti az ember lelkét, és gondolatait kijelenti az embereknek. Ő változtatja a hajnalt sötétséggé, és lépdel a föld magaslatain. Örökkévaló, Seregek Ura és Istene - ez az Ő neve! Ámósz 4,13

"Az egész menny várta a győzelemnek azt a pillanatát, midőn Jézus felszáll az Atyjához. Angyalok jöttek, hogy a dicsőség Királyát örömujjongás közepette kísérjék az Atyához. Jézus, miután megáldotta tanítványait, elviteték tőlük felfelé. Midőn a menny felé szállott, követte őt a foglyoknak serege, akik feltámadásakor támadtak fel. A mennyei angyalok megszámlálhatatlan serege követte őt és viszont még többen voltak azok, akik a mennyben várták érkezését. Mikor a mennyei város kapujához közeledtek, az Urat kísérő angyalok hangos ujjongással így kiáltottak: "Ti kapuk, emeljétek fel fejeteket és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hogy bevonulhasson a dicsőség királya." A kapuknál várakozó angyalok lelkesen kérdezték: "Vajon kicsoda a dicsőség ama királya?" A mennyei Felséget kísérő angyalok diadalénekkel felelték: "Az erős és hatalmas Úr! Az erős és hadakozó Úr! Ti kapuk, emeljétek fel fejeteket, emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség Királya." Újból kérdezik a várakozó angyalok: "Kicsoda a dicsőség Királya?" A kísérő angyalok énekelve feletek: "A seregek Ura, ő a dicsőség Királya!" A mennyei diadalmenet bevonult Isten városába. A mennyei seregek körülvették fenséges Parancsnokukat, mély imádattal hajoltak meg előtte és fénylő koronáikat lábai elé rakták. Majd hárfáikat pengették, s a gyönyörű zene hangjai betöltötték az egész mennyet. Az angyali karok diadalénekeket zengtek a Bárány tiszteletére, aki megöletett, de ismét él fenségben és dicsőségben."

Ellen G. White, Tapasztalatok és látomások
(FORRAS:NET)

Címkék: