2021. április 30-án részletes műemléki falkutatás és régészeti feltárás indul a tihanyi apátság Királykriptájában. A „Tihanyi altemplomként” ismert Királykripta 1953-ban és az 1990-es években végzett részleges régészeti és műemléki kutatásai több fontos kérdést megválaszolatlanul hagytak a 11. századi épületről és az alapítók sírjairól: a középkori templom formája, a Királykripta és a középkori templom építészeti viszonya, a kripta boltozatának eredetisége, illetve esetleges későbbi módosításai egyelőre éppúgy eldöntetlen kérdések, mint az ide temetkező I. András király és Dávid herceg sírhelye és a kriptában korábban feltárt további sírok keltezése és értelmezése. Nem tisztázott, hogy az 1953-ban a tér közepén elhelyezett sírkő alá visszatemetett emberi maradványok a kripta temetkezéseinek melyik fázisát reprezentálják: erre a kérdésre szénizotópos datálási módszerrel próbálnak választ adni a kutatók.

A Tihanyi Királykripta multidiszciplináris kutatása című projekt az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat kezdeményezésére és annak pénzügyi támogatásával jött létre. Ennek keretében a Bölcsészettudományi Kutatóközpont koordinálásával, más intézmények bevonása mellett hitelesítő ásatást és falkutatást végeznek a szakemberek, Takács Ágoston ásatásvezető régész és munkatársai vezetésével. A projekt vezetője Szovák Kornél professzor, a szakmai munkát egy tanácsadó testület segíti, amelynek felkért tagjai a régészeti és művészettörténeti kutatás kiemelkedő szakemberei. A testület elnöke Balogh Balázs a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, tiszteletbeli elnöke Mihályi Jeromos, a bencés apátság elöljárója. A munkában az ELTE BTK, a PPKE BTK, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeuma kutatói és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársai is részt vesznek. A kutatás a Tihanyi Bencés Apátság teljes támogatásával és aktív együttműködésével valósul meg. A régészeti munkákat egy hónapos időtartamra tervezik a szakemberek, a végső helyreállítás és annak tervezése előreláthatólag ennél jóval több időt fog igénybe venni.

A régészeti feltárás folyamatáról, a kutatás előre haladásáról szándékaink szerint minden hét péntekén adunk híradást, amit kisfilm formájában a Tihanyi Bencés Apátság YouTube-csatornáján, valamint az ELKH és a BTK honlapján követhetnek az érdeklődők.

A sajtó munkatársai számára először június elején, a régészeti feltárási munkák végeztével biztosítjuk a helyszín bejárását a feltárást végző szakemberek vezetésével.

A feltárt Királykripta az ásatások befejeztével – az apátsági múzeum látogatásának részeként – megtekinthető lesz mindenki számára.

*

A Tihanyi Királykriptáról és eddigi használatáról

Árpád-házi I. András (1046-1060) negyedik magyar király a Tihanyi-félsziget kiemelkedő pontján alapította meg 1055-ben a Szűz Máriáról és Szent Ányos püspökről nevezett bencés apátságot, hogy a templom keleti oldalához kapcsolódó királyi kriptája önmaga és családja temetkezési helyéül szolgáljon. 1060-ban itt helyezték örök nyugalomra az uralkodót, majd később fiát, Dávid herceget. A középkori templomot a 18. század elején lebontották. A korábbi építőanyagok felhasználásával 1719 és 1754 között épült fel a ma látható, kéttornyú barokk templom. A szentélyt a 11. századból épségben megmaradt királyi kripta fölé építették.

A Tihanyi Bencés Apátságot 1950-ben államosították, amikor Magyarországon feloszlatták a szerzetesrendeket. 1953 szeptemberében végeztek gyors régészeti feltárást az akkor „katakombaként”, majd „altemplomként” ismert Királykriptában. A tihanyi altemplom ma ismert formáját ekkor alakították ki:a déli falból középre helyezve a sodort nyelű körmeneti keresztet ábrázoló 11. századi, feltételezhetően királyi sírt fedő mészkőlapot. A síremlék alatt helyezték el a Malán Mihály antropológus által a Királykripta legrégebbi temetkezéseihez tartozónak gondolt csontmaradványokat.

Évente mintegy 150.000 látogató keresi fel az ősi szentélyt és az apátsági múzeumot. A 12 fős szerzetesközösség a húsvéti ünnepekben a Királykriptában végzi a szerzetesi imaórákat, november 29-én – Szent András apostol ünnepén – pedig szentmisét végez a királyi család lelki üdvéért. A bizánci rítust követő ortodox egyházak is rendszeresen végeznek Szent Liturgiát a barokk (felső) templomban és a Királykriptában, hiszen a 11. században Magyarország a keleti és a nyugati kereszténység találkozópontján feküdt, I. András király pedig a Kijevi Nagyfejedelemségben nevelkedett és ott vette feleségül Anasztáziát, Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem lányát. Nyaranta a Királykripta a fő helyszíne „A hajnal fényei” és „A csend hangjai” c. nagysikerű programjainknak, amelyeket a budapesti Hosszúlépés sétaszervező csapat szokott meghirdetni. Sok diákcsoport, egyházi iskolás avagy határontúli magyar csoport szokta körbeállni a király síremléket, koszorút helyeznek el, majd eléneklik a Himnuszt vagy a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi nemzeti himnuszunkat.

Az I. András király által kiadott Tihanyi alapítólevél magyar nyelvünk első írott emléke: szórványemlék, hiszen a Tihanyi Bencés Apátsághoz tartozó birtokokat leíró latin szövegben találhatóak az első magyar szavak és a „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadútra) mondattöredék. Az oklevelet a Pannonhalmi Főapátság Levéltárában őrzik. Lécs Ágoston tihanyi apát (1740-1760) – a kéttornyú barokk templom építtetője – szívesen hangoztatta, hogy az apátsági templom „supra firmam petram”, azaz „szilárd kősziklára” épült. Ez a kőszikla-alap fog feltárulni az ásatás során.

Fotó: Tihanyi Bencés Apátság, Korzenszky Richárd OSB, Mudrák Attila, 

Magyar Kurír