Szentelendők eskütétele

A győri szeminárium kápolnájában 2012. június 12-én dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök úr és az elöljáró atyák koncelebrálásával imádkoztak a reggeli szentmise keretében az áldozópappá szentelésük előtt álló diakónusok. Bors Imre és Mogyorósi Márk a Győri Egyházmegye, Németh Csaba György a Szombathelyi Egyházmegye szolgálatára, ill. a szerpappá szentelésük előtt álló akolitusok, V. évfolyamos papnövendékek, Mészáros Miklós és Végerbauer Richárd a Győri Egyházmegye, valamint Kovács József a Szombathelyi Egyházmegye szolgálatára tettek esküt.

A kispapok jelenlétében segítségül hívták a szenteket, ünnepélyesen esküt tettek a papi élettel járó követelmények vállalására és megtartására.

A szentelendők esküjére az evangéliumot követő prédikáció után került sor. Püspök úr a prédikációban kiemelte, hogy a papsághoz először olyan emberré kell válni, aki valóban pap. Milyen az ilyen ember? Férfi, aki Isten országáért határozottan vállalja Krisztus papságát.

.

A legnagyobb ajándék Isten népének az olyan pap, aki valóban az. Istentől megragadott személy, az ő embere. Az emberek között él, de nem haver, hanem mindig atya és az is marad. Olyan, aki az emberek között él, de látszik, hogy máshonnan jött. Önzetlen és imádságos, vidám, tud örömöt sugározni és kedves. Az öröme a lámpása, amelynek fényében mintegy tanúságtételként látszik imádságos lelkülete. A pap szabad. Szabad Istenre és ezzel a szabadsággal és szeretetteljes egyházias lelkülettel vállalja az emberek szolgálatát. Ezzel a lelkülettel és határozottsággal kell esküt tenni, s vállalnia a papságot.

Testvéreink egyenként, jobbjukkal a Szentírást érintve tették le Isten kezébe esküjüket a püspökük, ill. a jelenlévő apostolutód előtt. A szentelést megelőző eskütétel az apostoli hitvallás szavaival a katolikus hit megvallását, a cölibátus vállalását és megtartását, a

püspöknek és az egyházi elöljáróknak való engedelmességet, az egyházi törvények betartását, a rendszeres zsolozsmázás kötelezettségének vállalását, ill. a saját egyházmegye szolgálatában való maradást tartalmazza.

Mindezekre annak határozott kijelentése mellett tettek esküt, hogy a fentieket tudatosan, érezvén és megtapasztalva Isten hívását, mindenféle kényszertől és félelemtől mentesen, saját szabad elhatározásukból és akaratukból eredően, önként vállalják, Istenért és válaszul az ő szeretetére, az ő országáért és a lelkek üdvössége érdekében, kinyilvánítva szándékukat, hogy áldozópapok szeretnének lenni, s így kérik diakónussá, ill. áldozópappá való szentelésüket.

Püspök úr szavaihoz csatlakozva kispaptársaimmal együtt a napi liturgia vezérgondolatával kívánok Istentől megáldott, szent papi életet a szerpappá és áldozópappá szentelődő testvéreinknek:

„Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják Mennyei Atyátokat!” (Mt 5,16)

Molnár Róbert II. évfolyam