Szent Zsófia

Zsófia és a lányok legendája

A Zsófia-legenda egyik kerek változata az Érdy-kódexben (1526-1527) olvasható. Eszerint Dömötör görög király a bujdosó Anaklétus pápa tanácsára feleségül vette Manfredus perzsa király leányát, Zsófiát, akinek akkor már három lánya volt: Fides, Spes és Charitas, azaz a Hit, Remény, Szeretet.

Rómába költöztek, ahol Dömötör király vértanúhalált szenvedett. Még abban az órában Zsófia angyali éneket hallott, mire felköltötte leányait. Egy angyal jelent meg előttük, és a lányok feje fölé egy-egy koronát tartott, Zsófia feje fölé pedig hetet. Angyalok közölték velük, hogy rájuk is vértanúság vár, sőt Zsófia hétszer szenved és mind a hétszer koronáztatik.

Ezután Zsófia Konstantinápolyban megépíttette a Hagia Sophia templomot, Rómában pedig huszonnégy kisebbet, miközben kemény penitenciában élt leányaival együtt. Hamarosan vértanúságra jutottak.

„A Hit azt kéri halála előtt az Úrtól, hogy minden ki én halálomnak napjáról megemléköznek, igaz hittel ez világból kimúlván, megüdvözöjtessenek. A Reménység kérése: valaki az te jegyösödnek dicséretire te szenvedésödről megemléközendik, bizony reménységben múljék ki és kétségnek veszedelméből megszabadojtassék. A Szeretet így könyörög: valaki őróla megemléközendik, szent szeretetnek jószágában gyarapodhassék. A lányok haláluk után nyomban megjelennek édesanyjuknak, hogy őrá is méltóságos tisztület várakozik” — áll a kódexben.

Hadrianus császár Zsófiát is kegyetlenül megkínoztatta, megölette és árnyékszékbe vettette, de Isten angyala épségben, szépségben feltámasztotta. A szent asszony ismét a császár elé ment, és ő újra megölette. Zsófia hétszer is életre kelt, és e csoda hatására sokan megtértek Isten hitére, a császárt pedig végül a pokolbeli ördög ragadta el (Bálint II.).

A legenda egy másik változata szerint a három lány tizenegy, tíz-, illetve nyolcéves volt, amikor család Rómába költözött, ahol Zsófia aktívan térítette az asszonyokat Krisztus hitére.

Őt és lányait bevádolták Hadrianusnál, akit annyira megragadott a lányok szépsége, hogy leányaivá akarta őket fogadni, ők azonban irtóztak a pogány császártól.

A lányokat ezért válogatott kínzásokkal kivégezték, de minegyikük négyszer feltámadt, és csak ötödszörre halt meg. Édesanyjuk a csoda tanúival eltemette földi maradványaikat, és a bánattól békességben utánuk halt: mindőjük gyötrelmét elszenvedve sokkal több volt, mint egyszerű vértanú. Hadrianus teljesen elsorvadva elerőtlenedett, és megvallotta, hogy igazságtalanságot követett el Isten szentjeivel (de Voragine).

Kultusza

A Kárpát-medencében ő a védőszentje az alábbi templomoknak:

• Dubravica — Besztercebányai egyházmegye, 15. század,
• Szucsány (Sučany) — Besztercebányai egyházmegye, 13. század,
• Barossháza (Pružina) — Nyitrai egyházmegye,
• Ösvényes (Ochodnica) — Nyitrai egyházmegye,
• Sztrecsény (Strečno) — Nyitrai egyházmegye,
• Zboró (Zborov) — Kassai főegyházmegye.

Templomai a Kárpát-medencén kívül:

• Ohrid,
• Harbin

Gótikus táblaképei:

• Zólyomszászfalu (Sásová) templomának szárnyas oltára (jelenleg a besztercebányai múzeumban);
• Bártfa templomában két oltár (Mettertia-oltár 1500, Pieta-oltár),
• Berzenke (Bzinov, 1500),
• kassai székesegyház, 1470;
• Kispalugya (Paludzka, 1510),
• Lőcse (1410),
• Magyarfenes (Vlaha, 1499, a gyulafehérvári érseki rezidenciában),
• Németlipcse (Deutsch-Liptsch, Lupča, 1450, a Szlovák Nemzeti Galériában),
• Gyöngyös (1490).

Faszobra:

• Pozsony (1510, a Szlovák Nemzeti Galériában).

Oltárai:

• Eperjes (1462),
• Nagyvárad (1513).

Róla nevezték el a Görögkatolikus Hittudományi Főiskola leánykollégiumát (4400 Nyíregyháza, Síp u. 16.).

Ünnepe: május 15. (Bálint II., de Voragine), illetve szeptember 17. (parochia.hu).

Az ortodox liturgia szerint a három lány neve Pisztisz, Elpisz és Agapé, ünnepük pedig szeptember 9.

Források

• Bálint II.: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
• de Voragine: Jacobus de Voragine: Szent Zsófia és három leánya
• parochia.hu: parochia.hu: Szentek élete